Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Tóth László: Az intézményesült érintkezési formák és a közéletiség alakulása a 20. században (Besenyőtelek)
48 feletti döntési kompetenciával — csak az országos szervek rendelkeznek és ahol a helyi szervek hatásköre bármikor elvonható volt ~ ahogy ez 1950 és 1968 között a tanácsok esetében történt —, ott a helyi közigazgatásnak szinte semmi önállósága nem volt és így a különböző döntésre kerülő ügyekkel kapcsolatban legfeljebb csak a közvélemény fogalmazódhatott meg, de ez a döntésekben nem nagyon érvényesíthette saját törekvéseit. Ettől különbözött az 1950 előtti és 1970 utáni helyzet. Mindkét korszakban paternalizmus érvényesült, de 1945 előtt ez informális csatornákon keresztül érvényesülve jóval kevésbé hatékonyan működött, mint 1970 után, amikor a hatáskörök elvonhatósága megszűnt ugyan, viszont az egypártrendszer és az un. " kettős irányítás " intézményesített és többé-kevésbé hatékonyan működő paternalizmust vezetett be, illetve tartott életben. Ebben a két időszakban a helyi közhatalom önállósága és mozgástere az 1950-1970 közöttinél nagyobb volt és így a közéletiség elvileg túlterjedhetett a csupán közvéleményformálás funkcióján. ad új A politikai struktúra Magyarországon mindig is centralizált és hierarchizált volt. A politikai funkciókat is ellátó társadalmi szervezeteket például 1945 előtt is igyekeztek felülről életrehívott országos szövetségekbe tömöríteni /7/, vagy rosszabb esetben a helyi társadalmi szervek az.életrehívott országos intézménytípus "leányvállalataikként " jöttek létre. Ez alapvetően más helyzet, mint az önszervező társadalom esete, ahol a társadalmi szervek rendszere alulról felfelé épült ki, és a hierarchia magasabb szintjein elhelyezkedő szervezetek csak a helyi szerv kompetenciáját meghaladó " közös " ügyekkel kapcsolatban tevékenykedtek. /8/ Az 1945 előtti sajátosságok 1948 ütlh fokozott mértékben ismét érvényesek. Sőt, a helyzet minőségileg annyiban más, hogy a társadalmi szervek helyi szerveinek lé^te teljességgel illuzórikus és a szakszervezeti " hajtószij " elmélettel /9/ összhangban funkciójuk a központi akarat közvetítése csupán. E téren az 1968-cal kezdődő időszakban minimális változások tapasztalhatók csupán. A vázolt négy dimenzió mentén a 20. században a helyi társadalom közéletiségének öt történeti típusa rajzolódik ki: 1./ kvázi autonóm-társaskapcsolati közéletiség; 2./ paternalista-társadalmi nyilvánossági közéletiség; 3./ pluralisztikus-demokratikus közéletiség; 4./ etatista-redukált-izolált közéletiség; 5./ paternalista-authoriter-izolált közéletiség. ad 1./ A kvázi autonóm-társaskapcsolati közéletiséget a társaskapcsolati intézmények dominanciája (ezen belül is az archaikus típusé) jellemzi; a társadalom valamennyi csoportja használja ezeket az intézményeket; a helyi közigazgatás jelentős mértékben autonóm; a politikai struktúra centralizáltsága és hierarchizáltsága még csak kialakulóban van. Ez volt a jellemző a 19. században. ad 2./ A paternalista-társadalmi nyilvánossági közéletiséget a társaskapcsolati intézmények háttérbe szorulása (a piaci alapú típus előtérbe kerülése), a társadalmi nyilvánosság intézményeinek megjelenése jellemzi; a társadalom bizonyos csoportjai — elsősorban a nincstelen bérmunkásság, de a legjobb, polgárosodó parasztgazdák is — nem használják a társaskapcsolati intézményeket; a helyi közigazgatás a központi hatalom paternalisztikus gyámkodása alá kerül; a politikai struktúra centralizált és hierarchizált. Ez az 1945-ig tartó időszakra jellemző.
