Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Tóth László: Az intézményesült érintkezési formák és a közéletiség alakulása a 20. században (Besenyőtelek)

47 intézményrendszere is, és e két intézményrendszer valamilyen struktúrává áll Össze, hanem arról, hogy a társaskapcsolatok intézményrendszerének különböző történeti altípusai különböző arányokban vannak jelen és ezért változó a viszonya e rendszernek a társadalmi nyilvánosság történetileg szintén változó intézményrendszeréhez. Fennmaradhattak és fenn is maradtak például olyan társasmunka-formák (pl. a Mátrában a fonó, ahol kézimunkáztak a kendertermelés megszűnte után), amelyek a legutóbbi időkig nem engedtek a hal^konyság követelményének és így bennük nem vált diszfunkcionálissá az információcsere, a politizálás, a közéletiség. Mindenesetre a piaci elvű vagy modern típusú társasmunka térhódításával a közéletiség funkciója háttérbe szorult. A társadalmi nyilvánosság intézményei a 19. század végén jelentek meg. Kezdetben — legalábbis Besenyőtelken /5/ — nem az anyagi helyzeten alapuló rétegszervként funkcionáltak, hanem tagjaik területi elven szerveződtek. Fokozatosan azonban a vagyoni helyzet (földnagyság) és a foglalkozás (iparosság) vált alapvető szervezőelvvé. Ugyanakkor ezeknek .az intézményeknek a megjelenésével és térhódításával leépült egy sor "

népi társasösszejöveteli

" intézmény annak következtében, hogy a nyilvánosság intézményei átvették funkcióikat, vagy a funkcióknak azt a részét, ami nélkül ezeknek az intézményeknek a léte társadalmilag indokolatlanná vált. így pl. az olvasókörök megjelenésével megszűnt a tüzelősóiba, istállóba járás. A társadalmi nyilvánosság intézményrendszere a legartikulártabb, legkidolgozottabb formáját az 1945-1948 közötti időszakban öltötte fel, amikor valamennyi társadalmi csoport rendelkezett saját intézménnyel; míg 1945 előtt a mezőgazdaságban vagy nem mezőgazdaságban dolgozó agrárnincstelen bérmunkásság, az 1948-1959 közötti időszakban pedig — ahol termelőszövetkezetek alakultak, s ezek szükségképpen rétegszövetkezetek voltak — a gazda-parasztság volt kizárva ebből az intézményrendszerből. Történeti különbségek figyelhetők meg az egyes településeken működött és működő társaskapcsolati és társadalmi nyilvánossági intézmények számában; a társaskapcsolati intézmények különböző történeti altípusainak egymáshoz viszonyított arányában; a közéletiség különböző artikuláltsági szintjét jelző társadalmi nyilvánossági intézmények (párt, társadalmi szervezet, gazdasági szervezet, kocsmák stb) egymáshoz viszonyított részarányában; és a társaskapcsolati és társadalmi nyilvánossági intézményrendszer egymáshoz viszonyított súlyában. ad b./ Lényeges különbségek figyelhetők meg a társaskapcsolati és társadalmi nyilvánossági intézményrendszer társadalmi igénybevételében. A társasmunkák archaikus típusát például minden gazdaság használta; a piacra orientált gazdaságok először a társasmunkák piaci elvű típusát alkalmazták, majd miután ennek racionalitása sem elégítette ki a piaci racionalitás követelményét, a társasmunka helyett bérmunkát vettek igénybe. Az archaikus típus háttérbe szorulásával ~ mivel az ellenszolgáltatások kölcsönössége és egyenértékűsége vált uralkodóvá — kiszorult ezeknek az intézményeknek a használatából a saját mezőgazdasági üzemmel nem rendelkező háztartások csoportja. Emellett a társasmunka-körökbe tartozók azonos gazdaságnagyság és anyagi helyzet alapján szerveződtek össze, s így kvázi rétegszervvé váltak. Az igénybevétel nemek szerinti megoszlása pedig függött a munkahelyszerkezettől: ahol pl. a férfiak falun kívül dolgoztak, ott csak a női intézmények működtek. És még hosszan folytatható a használatban mutatkozó különbségek példatára. ad c/ A helyi közigazgatás hatásköre alapvetően határozta meg, hogy milyen intenzitással működhetett egyáltalán a közéletiség intézményrendszere. Egy olyan szerkezetben, ahol (mint Magyarországon) /6/ az általános hatáskörrel — vagyis a kifejezetten alsóbb szintű szerveknek biztosított hatáskörökön kívüleső ügyek