Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Tóth Zoltán: A századvégi foglalkozásstatisztika ágazati rendszere, mint rendi strukturális örökség
40B megváltoztatta. Átrendezésükkel, mint látni fogjuk, egy nem sokkal fiatalabb, de polgárias nyugat-európai hagyományt vett át, egyben végleg lemondott arról, hogy a társadalmat egyetlen tengelyen elrendezett hierarchikus skálával ábrázolja. Többről volt szó ezúttal, mint a társadalmi különbségek leírása céljából egy, a hierarchikus skála melletti második ábrázolási tengely igénybevételéről, amelyen a csoportok rangsorán belüli finomabb különbségek is bemutathatok. Ezt már gyakorlatilag megtették a korábbi 1869-es és az 1880-as népszámlálások is, amikor a foglalkozási ágazatokon belül önállók, tisztviselők, segédek, tanoncok, munkások szerint részleteztek. Ebben a részletezésben potenciálisan már megjelenik ugyan a második, a századfordulón a foglalkozási al- és főcsoportok, egyéni foglalkozásokkal egyenrangú, munkaviszonyt (osztályviszonyokat) ábrázoló tengely. A munkaviszony azonban 1891-ig még mindig a hierarchikus sorrendben felsorolt foglalkozási ágazatok alcsoportjait különíti el, amelyeknek a főcsoportok rangsora kölcsönzi a státuszát. A reform előtti, utolsó hagyományos rendszerrel dolgozó 1881-es népszámlálás beosztásával szemléltetve a helyzetet (lásd az 1. táblát) a rangsor élén az első szektorban az " Értelmiségi kereseten " belül a papok és lelkészek vannak, akiknek politikai kiváltságait a választójogi törvény is deklarálja. Sőt, a törvény ezen túlmenőleg deklarálja a kiváltság folyamatosságát is a rendi időszakkal, hiszen helyben hagyja az 1848/5. törvénynek a nemesség, papság, értelmiség " régi jogon" alapuló, meglehet már a választásokon való részvételhez' személyileg kötött választói jogát (1874/33.2. paragrafus). A földművelés (és erdészet) már itt, 1881-ben elindul az ágazatok közt bolygó útján, s beékelődik a bányászat és ipar közé, azonban az ipari kereskedelmi, forgalmi ágak is ősrégi rangsorukban szerepelnek -- amit egyébként a modern rendszer is fenntartott. A minőségi fordulat akkor következik be, amikor a foglalkozási ágak tengelyén kiküszöbölik a hagyományos rangsort. A foglalkozási kategóriák ekkor válnak (elméletileg) a népesség rendies jellegű, ágazatokba sorolt osztályaiból a polgári liberális munkamegosztási eszmény tevékenységi területévé. Ez az 1891-ben bevezetett rendszer, a tevékenységi területek, a tulajdonképpeni foglalkozások tengelyével, (amit eredetére, a rendi népszámlálások politikai osztályaira utalva, politikai tengelynek is nevezhetünk), s az ezt keresztező munkaviszonyt részletező tengelyek nem az egyéni foglalkozási státuszokból fölépülő társadalomszerkezetet írják le, hanem a munkamegosztás szervezetét, amelyben ugyanazon egyén többféle tevékenységgel is szerepelhet, például mellékfoglalkozást űzvén. Ennyit előlegezve is világosnak látszik, hogy a modern statisztika foglalkozásfogalma az egyéni státusznak igen speciális és elvont elemét tükrözi, aminek tartalmi megfejtése feladatunk. Ehhez továbbra is kézenfekvő kiindulópontot kínál a foglalkozási csoportok 1891, illetve 1900-tól megszüntetett rangsorának kérdése, annál is inkább, mivel az új rendszer alapbeosztásában (fő- és alcsoportjaiban) szereplő kategóriák alig változtak, egy tömbben kerültek át új helyükre. Fz periig felveti azt a kérdést, hogy mi a viszonya a régi rangsornak az új foglalkozási státuszhoz. A legfeltűnőbb a korábbi " Értelmi kerese t" eltűnése a rangsor éléről és az 1900-as magyar népszámlálás megnevezése Szerint "Pol gári és egyh á zi közszolgálat és úgynevezett szabadfoglalkozások " főcsoportjaként való megjelenése a harmadik foglalkozási ágazati szektorban az Őstermelés (első), és a Bányászat és kohászat, ipar, stb. (második szektor) után. Az osztrák klasszifikációban ugyanezek a kategóriák a 25-26. csoportba kerültek 1891-ben (29 csoport között). Ez a foglalkozási főcsoport rendi és polgári értelmében is egy osztálykonglomerátum. Felöleli a világi és egyházi főrendeket, az egyre növekvő számú diplomás burzsoáziát, mint szabadfoglalkozásúakat, és a bírákat,
