Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Tóth Zoltán: A századvégi foglalkozásstatisztika ágazati rendszere, mint rendi strukturális örökség
409 Írnokokat, díjnokokat, szolgákat, a fiumei kormányzót, s a községi kisbírdt, sírásót, útkaparót stb. /2/ A rendszer logikája szerint ez a beosztás kétszeresen is következetes: a társadalmi munkamegosztás egyik funkcionálisan körülhatárolható tevékenységi körének (ágazatának) munkásai kerültek egy csoportba és a besorolásban a tárgyilagosságtól nem tántorodtak el az osztálykülönbségek láttán sem. Az más kérdés, hogy ezek az osztályok a másik ábrázolási tengely, a munkaviszony tengelyének segítségével világosan szétválaszthatok. Sőt, a közszolgálati önállók és tisztviselők táblázatban is összeszámlálható csoportjával egy, a korábbi polgári népszámlálások " Értelmi kereset "-be sorolt népességéhez képest is hagyományosabb eredetű csoport választható Te, a rendi népszámlálások tisztviselő és honoracior osztálya — a magánszférában alkalmazott mérnökök és tisztviselők nélkül, akik a modern rendszerben az ipari ágazatokban oszlanak szét. Nyilvánvaló, hogy az új foglalkozási rendszer rangsorellenes ideológiai koncepciójától függetlenül a magánalkalmazottak leválasztása tapasztalatilag is tartalmas csoportot fed. Mint ahogy nyilvánvaló az is, hogy a változatlan előjogaiban élő szellemi foglalkozású polgári középosztály a régi jogon választó nemesség — a középosztály mentalitását alapjaiban befolyásoló rend — magába olvasztásával szintén tartalmas kategória maradt. Hagyományosnak tekinthetők a közszolgálati szektor értelmiségi csoportjába soroló kritériumok is. Az " Értelmi keresetet ", szószerint véve, teljesen kimeríti tevékenységének jellegével a kapitalizáló társadalom vállalkozói csoportja, de még az egyszerű börziáner is. ök azonban csak akkor sorolnak a szellemi foglalkozású középosztályba, ha felsőfokú iskolai végzettséggel erre külön, a forradalom előtti honoratior státusznak megfelelő jogosítványt szereztek — egyben arra is jogot nyertek evvel Magyarországon, hogy évi egyenes állami adóösszegük kétszeresével iratkozzanak fel a községi választói névjegyzékre (1886/22. te.'33. §). A modern ágazati-foglalkozási rendszer bevezetése előtt a rendi és a polgári normák szerinti rangsor keveredéséből olyan paradox helyzetek születhettek, hogy a foglalkozások rendi állását kifejező 1881. évi foglalkozási rangsorban az ipari önállók közt negyedik helyen felsorolt tőkés vállalkozót megelőzhette alkalmazottja, az " Értelmiségi keresetűek " közé első helyre besorolt kereskedelmi főiskolát végzett könyvelője, vagy okleveles mérnöke. A normák keveredéséből témánk szempontjából az egyéni státusz elemeinek megváltozott viszonyából származó ellentmondásokat az új (1891-1900-as) rendszer a hierarchia felszámolásával kívánta kiküszöbölni — látható azonban, hogy a munkaviszony tengelye már az új osztályhierarchiát tükrözi. Puszta szőrszálhasogatás lenne a sorrendiség tartalmi elemzése a századfordulói foglalkozásstatisztika mindenféle hierarchikus viszony tükröződését kategorikusan megtagadó rendszerében, ha ezek a hagyományos eredetű hierarchiák, a statisztikusok pozitivista tárgyilagosságával valóban eltüntethetők lettek volna, vagy ha a tükrözött viszonyok ezeket túlhaladták volna. A hagyományos sorrend, (de fogalmazhatunk úgy is, hogy a sorrend hagyománya) a modern foglalkozási skálának éppen a szívét alkotó ipari tömbön belül a legfeltűnőbb. " A bányászat, ipar és a forgalom körébe tartozó foglalkozási ágak " — ahogy az 1891. évi magyar foglalkozási névjegyzék címében felsorolta -- azok, amelyekre a nemzetközi foglalkozásstatisztika a legnagyobb figyelmet fordította. Az ipari munkamegosztás volt a társadalmi munkamegosztás kiindulópontja és mintája, a korai kapitalizmus idején belső differenciációjuk
