Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Tóth Zoltán: A századvégi foglalkozásstatisztika ágazati rendszere, mint rendi strukturális örökség
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Tóth Zoltán: A SZÁZADVÉGI FOGLALKOZÁSSTATISZTIKA ÁGAZATI RENDSZERE, MINT RENDI STRUKTURÁLIS ÖRÖKSÉG /x/ Archaizmusok felbukkanása egy meghatározott, időhöz köthető állapot feltárása közben a történésznek mindennapos élménye. A folyamatos változás során egymásra épülő hagyományrétegekből eredő módszertani paradoxonok igazi fűszerei az elemző munkának. Annál nagyobb nehézséget okoz rendszeres leírásuk. Ehhez, valljuk be, hiányzik sajátos, a korábbi történetírás mélységével is szembesíthető elemző módszerünk. Az archaizmusok, mint egy-egy falu polgári kori népszámlálási lajstromain a földművesek jobbágyteleknagysággal való osztályozása, a foglalkozási névjegyzékben évszázados rendi kategóriák fölsorolása, vagy egy dualizmus kori leltár ládái és sifonérjai, a forrás korszerinti viszonyai közt különnemű elemeknek tűnnek. Nem is illeszthetők szervesen bele egy olyan leíró módszer kereteibe, amely nem magából a történelmi hagyományrétegek halmozódásának feltételezéséből indul ki és azonosítja az egyidejűséget a leírt viszonyok egyneműségével. Mivel én sem vagyok birtokában annak a hiányzó specifikus hagyományrétegek halmazaiból kiinduló történeti rétegelemzési módszernek, az alábbiakban egy, a korábbi írásaimhoz képest újabb területen kísérlem meg a heterogenitás problémáját megvilágítani. A századfordulói modern népszámlásoknak ebből a szempontból való vizsgálatával az a távolabbi célom, hogy bebizonyítsam, a viszonyok történeti rétegzettsége nem a háztartások és az egyének kis viszonyainak a homogén nagyszerkezet alatt meghúzódó rendellenességei,- mint átmeneti, perifériális, efemer vonások, amelyeket idővel kinőhetnek, mint egy gyermekbetegség szövődményeit. Kiindulási pontom az első teljes részletességgel közreadott korszerű foglalkozásstatisztikai rendszert alkalmazó 1900. évi magyarországi , illetve a hasonló 1891. évi osztrák népszámlálás . A kettő időbeli eltolódása statisztikai szempontból nem fed lényeges fejlettségi fáziskülönbségeket — noha a strukturális fáziskülönbségek az egyes osztrák örökös tartományok között és a monarchia két fele között is igen lényegesek vol.ak. (Lásd az első összehasonlító táblát. A tábla forrásait lásd az 1. jegyzetben.) A modern magyar foglalkozásstatisztikai rendszer már 1891-ben kialakult, csupán az ágazatok, illetve főcsoportok fiziokratikus besorolása maradt el. Ebben az évben utoljára még lényegében a hagyományos hierarchikus rangsor szerint sorolták fel őket. A társadalmi osztályozási rendszereknek elemzése szempontjából ezt döntő kritériumnak tartom. A foglalkozásoknak még kifejezett hierarchikus társadalmi státusztartalmat kölcsönöz az ágazatok szellemi foglalkozásokkal kezdődő hagyományos, rendi eredetű rangsora. A századvégi osztrák és magyar népszámlálási foglalkozásstatisztika 150 éves hagyománnyal szakított akkor, amikor a főcsoportok sorrendjét /x/ Az előadás egy készülő foglalkozásstatisztikai tanulmány része.
