Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei)

403 az ország nyugati határára támaszkodó dunántúli és kisalföldi, gyakorlatilag összefüggő megyéből (Fejér, Veszprém, Somogy, Zala, Vas, 'Sopron, illetve Pozsony és Nyitra) állő régió, mely elsősorban a már előbb felsorolt legnagyobb, legnépesebb főrangú családok befolyása alatt állt. Közülük Zala elsősorban a Festeticseknek, s az Esterházyaknak, Somogy és részben Sopron a Széchenyieknek (de Sopron emellett az Esterházyaknak is), Pozsony a Pálffyaknak, Veszprém ismét az Esterházyaknak, Vas a Batthyányaknak és Erdődyeknek, Fejér a Zichyeknek, Esterházyaknak és Károlyiaknak illetve ezek különböző ágainak érdekeltsége, — de e kapcsolatok természetesen átnyúlnak a megyehatárokon. Az ország térképén persze nemcsak itt találunk egy-egy nagybirtokos családkomplexus birtoklása által szinte zártan meghatározott kisebb-nagyobb területeket. Az Alföld déli részén Békés és Csongrád megye túlnyomólag a Pallaviciniek, a Wenckheimek, az Almásyak és a Károlyiak kezén van; — az ország észak-keleti részén Bereg megye, hatalmas kárpáti erdőségeivel a megye egyetlen jelentős birtokosának az indigena Schönborn grófi családnak birodalma. Még hosszasan folytathatnók az országot behálózó ilyen, egyes nagybirtokos családok és csoportok érdekeltsége által jellemzett régiók felsorolását, — ám már e néhány példa is épp ilyen élesen világítja meg az ellenkező szempontból legfeltűnőbb jelenségeket: más régióknak a főnemesi birtoklásban csak gyenge szerepét, kivált pedig Erdély csekély részvételét a 3000 forinton felül adózni képes grófok földbirtok-bázisainak sorában. Erdély ugyanis 1885 után összesen is csak 8 grófnak tud alapul szolgálni főrendiházi tagságának megtartásához, jóllehet e reform előtti főrendiházban erdélyi grófok még viszonylag nagy számban szerepeltek: akkor 14 Bethlen, 12 Teleki, és 6 Wass gróf nevét említettük, — bár rajtuk kívül sajátlag erdélyi eredetű grófi családdal már alig találkoztunk. Végeredményben kiderült tehát, hogy a magyarországi főnemesség családjai több mint felének, 55 %-nak, tagjai" 70 %-ának ingatlan birtoka 1885-re már nem nyújt 3 ezer forinton felüli adónak megfelelő jövedelmet. Közöttük nagy történelmi nevű, és népes, hajdan nagy vagyonú családokat is találunk: egyesekre már utaltunk. így hiányzanak az új főrendiházból a Nyáryak (8 taggal), a Pongráczok (12 taggal), Erdélyből a Wassok (6 személy), — mint ahogyan a családilag még 4 taggal képviselt Batthyányakból 11, a Csákyakból 12, vagy a Pejachevichekből 9 családtagnak a 3000 forint alatti kategóriába jutása és ezek közül soknak a legnagyobb helyi adózók sorából már a maguk hagyományos befolyási területén, megyéjében is bekövetkezett kihullása a család kezdődő, vagy talán már folyamatban is lévő hanyatlását, s ennek leginkább szembeötlő okaként birtokainak elaprózódását sejteti. Ugyanakkor kiderült azonban az is, hogy a reform előtti főrendiház 5 tagnál többel képviselt ama bizonyos 19 grófi és 8 bárói családja a reform után ilyenként csupán 9-re csökkenve még 68 tagjával (melyekhez azért gyakorlatilag hozzászámít a többi 6 grófi család 21 megmaradt tagja is) továbbra is a főrendiház gerincét alkotja. És ez az arány annál jelentősebb, minél inkább csökkent a főrendiházban az indigenák száma és befolyása, és minél inkább — és immár a polgári állam keretei között — nő és differenciálódik e családok közéleti és politikai szerepe. 6./ Áttekintve a magyarországi főnemeség szerkezetét átjáró választóvonalakat, — ennek során a vagyoni megoszlásáról és benne bizonyos családjainak kezdődő hanyatlásáról tanúskodó adatokat —, nem szabad figyelmen kivül hagyni azt,.hogy az arisztokrácia vagyoni helyzetét ekkor már nem csupán földbirtoka, illetve annak nagysága határozta illetve határozhatta meg, — bár ennek funkciója az osztály értékrendjében kivált az 1880-as években még kétségtelenül alapvető volt is. A főrendiházi reform kidolgozói sem véletlenül