Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei)

404 tették meg az arisztokrácia főrendiházi tagságának jogalapjává a földbirtokot, tehát kifejezetten a mezőgazdaságilag művelt ingatlan birtoklását, kizárva ezzel a jogosító vagyonalapból pl. a városi bérházingatlant és méginkább a nem ingatlanból származó jövedelmeket. Mindez míg egyrészt az arisztokrácia politikai képviseletének, illetve az ennek révén is fenntartani szándékolt történelmi-társadalmi tradíciónak vonatkozásában szinte mintegy intézményesítette az agrárérdekekkel való azonosulást, másrészt a cenzus aránylag magas volta folytán az arisztokráciának valóban legnagyobb ingatlan vagyonú és így szükségszerűen a tőkés fejlődésben, az állam és a társadalom polgárosulásának gyorsításában még kevésbé érdekelt, sőt ezzel szemben közömbös vagy éppen ellenséges elemeit juttatta intézményesített befolyáshoz. Hogy ezután az arisztokrácia a valóságban hol, mennyiben és milyen rétegeiben lépett ki ezekből a keretekből, és vállalta el az e kereteken kívüli funkciók képviseletét, elsősorban a gazdasági és a társadalmi élet különböző irányító, vagy akár csak reprezentáló pozícióiban, vagy az államigazgatásban illetve a politikában, az még ugyancsak további kutatást igényel. Különös tekintettel annak feltárására, hogy a tőkés gazdaság vagy polgári állam igazgatási funkciói az arisztokráciának mely vagyoni, illetve milyen családi, regionális érdekeltségű rétegeit foglalkoztatták és mennyiben erősítették tovább éppen a leggazdagabb, a 3000 forinton felül adózó — vagy kárpótolták a kiesett — kategória tagjait, s ezzel mintegy ötödik választóvonalként még jobban hangsúlyozva és még szélesebb körben téve érzékelhetővé a főnemességen belüli már eddig is megfigyelt rétegződést. Végül — a csupán 15B "

megmaradt

" gróf köréből kiindulva — megvizsgálva a kor közvéleménye és napjaink történetírása által egyaránt a legmagasabb magyar arisztokrácia informális szervezeteként tekintett s ilyenként már hivatkozott Nemzeti Kaszinó 1885. évi tagnévsorát, e választóvonalak létezése még világosabbá válik. Már a 3000 forinton felüli adózó 158 gróf közül is 70 személy nem tagja a Kaszinónak, és az örökös főrendiségi joggal ugyan rendelkező (ám a cenzus alatt birtokló további 77 családból származó) 461 gróf közül pedig már csak 84 a Kaszinótag. A tartózkodás nyilván nagyon sokféle motívumai — esetleg szabályszerűségei — még vizsgálandók, épp úgy mint ennek személy- és családonkénti változatai. De (amellett, hogy a tagság viszonylag csekély létszáma utal a tetszetősnek tűnő szólamok időnkénti revideálásának szükséges voltára,) ebben talán egyik motívumként nem indokolatlanul gyaníthatjuk a vagyoni inferioritás érzését vagy akár — ebből következőleg is — az arisztokrácia egy részének immár állandósult vidékre húzódását, távolmaradását a fővárostól, ahol a rangjához méltó élet drága és politikai funkciói is már kevéssé vannak. Olyan jelenség ez, melynek jobb megértését többek között a vidéken lakó arisztokrácia lakóhelyeinek: váraknak, kastélyoknak, vagy akár csak egyszerű kúriáknak, azok nagyságának, korának, kényelmi színvonalának feltárása is jelentősen előmozdíthatja: mindez már ugyancsak a további kutatásnak kell, hogy egyik feladata legyen. 7./ így áll előttünk a 19. század 80-as éveinek közepére a magyarországi főnemesség a maga megközelítően teljes létszámával, azon belül legnagyobb családjainak csoportjaival, belső megosztottságának főnemességének eredete, anyagi helyzete és regionális elhelyezkedése szerinti jeleivel. Lehetséges kiindulópontként az osztály egésze 1914-ig vezető útjának vizsgálatához. E vizsgálat teljes programjának felsorolása meghaladná tanulmányunk kereteit. Csak röviden és csak főbb kérdéseire utalva: első feladatként a főnemesség mindenkori teljes létszámának megállapíthatása áll előttünk. A vizsgálódás a főnemesi tulajdonban lévő földbirtokok, illetve a főnemesség által fizetett adók 1887., 1897. és 1914. évi összeállításával lehetne folytatandó.