Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei)

volt: a törvény megvonta új választóvonal e 203 személy révén már csak 85 családnak biztosította megmaradását a főrendiházban. E megmaradtak száma most már ragonként a család illetve a tagok száma szerint szétválasztva: herceg 8-8; gróf 55-158; báró 26-37; összesen 89 család 203 tagja. Nem lehet meglepő, ha a főnemességen belüli vagyoni választóvonal ilyen meghúzása és láthatóvá válása megváltoztatta a szerkezet más arányait is. Az 1885 után megmaradtakból kialakuló új szerkezetben legfeltűnőbb (ha nem is döntő jelentőségű) a hercegi kategória létszámának erős csökkenése: a három l-l taggal megmaradt hercegi család (Esterházy, Batthyány, Pálffy) mellett a korábban több taggal is képviselt indigena hercegi családokból ekkorra már csak l-l Lobkowitz, Odescalchi, Windisch-Grá'tz és Thurn-Taxis marad meg. Nem kevésbé jellemző és fontos azonban a megmaradni képes grófi családok számának általános csökkenésén belül a korábban 5 és több főrendiházi tagot adó családok és tagjaik számának alakulása: a korábbi 19-ről 9-re, illetve 233-ról 68-ra csökkenése. Ezek most már az Apponyi 7, a Dessewffy 5, az Erdődy 5, az Esterházy 12, a Festetics 6, a Károlyi 7, a Pálffy 5, a Széchényi 7, a Zichy család 14 taggal; a többi 10 1884-ben még ugyancsak 5-nél több tagot küldő "

nagy

" családból a Batthyányak, a Csákyak, a Telekiek és a Forgáchok már csak 4-4, a Pejachevichek 3, a Vayok 2 taggal szerepelnek az új főrendiházban; — míg a Bethlenek, a Nyáryak, a Pongráczok, a Wassok teljesen kihullanak a főrendiház tagjai közül. A főrendiházba 5-nél több tagot adó grófi családok száma e csökkenéssel szemben gyarapodást csak egy esetben mutat: a Wenckheimek immár 7 főrendiházi tagja által. A korábban a főrendiházhoz 5-nél több tagot adó bárói családok közül pedig már csak a Bánffy és a Podmaniczky család tudja fenntartani magát, ám ők is csupán 2-2, és a Vay és a Vécsey család l-l taggal; a korábban 5-nél több tagot adó Duka, Jeszenszky, Kemény, Nyáry családok pedig teljesen kiesnek a tagok közül. Összevetve a reform előtti főrendiházi tagsággal, feltűnő lesz az indigenák — a már említett néhány hercegi családot most nem számítva — szinte már teljes hiánya is a reform után. A grófok között mindössze 15 indigena maradt meg, jól érzékeltetve már ezzel is e csoport birtokának és így pozíciójának is ekkorra már erős csökkenését (e 15 tag közül is 4 a Degenfeld-Schomburg családból származik és a többi 11 már csupán egy-egy családot képvisel; az 1884-ben, emlékezhetünk, még 9 Pallaviciniből mostanra egyedül Sándor őrgróf tartja meg főrendiházi tagságát), a megmaradt bárók között viszont indigenát már nem is találunk. A magyar főnemesség politikai képviseletében a reform után így szinte teljesen megszabadult az indigenáktól, — mintha most így fejezné be azt a folyamatot, melynek során a 18. század elejétől kezdve az indigenákat, amennyiben azok nem asszimiláltak (és ebben a körben a magyar arisztokráciával kötött házasságaik vizsgálata lenne még elvégzendő) kiszorította a politikai életből, nem egyszer már a birtoklásból is. Ami persze nem — sőt éppen nem — valamely nemzeti-elvi szembefordulást jelentett a Habsburgokkal, jelentette azonban a sajátos regionális érdekek erőteljes (és alapjában végül is sikeres) érvényesítésének igényét. 5./ A magyarországi főnemességet az eddig bemutatott három választóvonal mellett egy negyedik választóvonal is tagolja, mégpedig alapjaiban ugyancsak függetlenül az előző hármat kialakító tényezőktől. E vonal az egyes családok vagyoni, politikai, társadalmi helyzetét, kapcsolatait is kifejező és magyarázó területi-regionális hátterének különbözőségéből adódik: ezeket e családoknak a 3 ezer forintos adóval jelzett főrendiházi cenzushoz való viszonya még élesebben hangsúlyozza. Részletes kibontásuk a további kutatás egyik fő feladata kell hogy legyen. A feladat és az összefüggés realitását mintegy példaként jól mutatja az, amilyen jellemzően válik el az ország térképén az a 8 közvetlenül vagy közvetve