Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei)

401 A főrendiház teljes tagságát így áttekintve az is kétségtelenné lesz, hogy a magyar arisztokrácia szerkezetének gerincét a 108 családot képviselő 435 gróf (közülük 73 családból 368 magyar eredetű) alkotja. E csoporton belül pedig most már a második választóvonallal elkülönítve különösen kiemelkedik 19 olyan grófi család, melyből 1884-ben legalább 5 tag kapott főrendiházi meghívó levelet. Ezek (a név utáni szám a meghívott családtagok számát jelenti) az Apponyi 7, a Batthyány 15, a Bethlen 14, a Csáky 16, a Dessewffy 7, az Erdődy 7, az Esterházy 21, a Festetics 14, a Forgách 8, a Károlyi 8, a Nyáry 8, a Pálffy 12, a Pejáchevich 13, a Pongrácz 12, a Széchényi 17, a Teleki 12, a Vay 8, a Wass 6, a Zichy 28 taggal. Összesen 233 főrendiházi tagjával e 19 főnemességében magyar eredetű, tagjaiban évszázadokon át (és részben a dualizmus e szakaszában is) az államélet legmagasabb funkcióit ellátó, legfontosabb pozícióiban működő család áttekintése azonban míg egyrészt a kutatás során majd az e családok egyes tagjai által ellátott országos funkciók, (valamint az érdekkörükbe vonzott egyéb főnemesi vagy helyileg vezető középbirtokos családok) rendszeres összeállítását igényli, másrészt már itt feltételezi a kutatás egy további kérdését: milyen mechanizmuson keresztül érvényesülő összefüggés állhat fenn valamely család tagjainak száma és az általuk betöltött funkcióknak száma és fontossága között; hol válnak szét egy család karrierjében a biológiai és a politikai-társadalmi meghatározók? És hogy az e kérdések nemcsak véletlenszerűen és nemcsak erre a grófi kategóriára érvényesek, azt jól mutatja megjelenésük a bárók kategóriáját áttekintve is: az 1884-87. évi országgyűlésre meghívott, 86 családból származó 234 báró közül mindössze 8 család 55 tagot ad: közülük a Bánffy család 6, a Duka 6, a Jeszenszky 6, a Kemény 7, a Nyáry 6, a Podmaniczky 9, a Vay 8, a Vécsey 7 taggal szerepel, — szinte valamennyi név ugyancsak jelentős, a korabeli társadalomban széles rétegek előtt ismert és elismert történeti szerepet idéz. 27 főrangú grófi és bárói család 318 főrendiházi taggal: neveik mögött a magyar főnemességnek a múltban éppúgy, mint a dualizmus jelenében is mintegy aktív magvát érezzük megjelenni. 4./ A reform azonban ezt a főrangjának különbözősége, politikai magatartásának pedig sokfélesége ellenére társadalmi presztízsében is még homogén osztályt egy harmadik

, korábbi választóvonalaira mintegy merőleges választóvonallal kettévágta. A korábban — mint láttuk — egyes nagy családok körül csoportosuló, azok által befolyásolt más családok összesen 699 teljeskorú főrangú férfi tagja között ugyanis — amint azt a vagyoni cenzust elérő főnemesekről a hivatalos lapban már 1885 május 19-én közzétett jegyzék mutatja — csak 8 herceg, 158 gróf és mindössze 38 báró: összesen 205, a teljes létszámnak csupán nem is egészen 1/3 része, 26-28 %-a rendelkezett 3000 forint adóra kötelezett földbirtokkal. (Megjegyzendő, hogy ezzel csaknem egyidőben, 1888-ban, csupán Budapesten 54 olyan adózó lakott, akinek adója — ráadásul a földadóénál magasabb, kedvezőtlenebb kulcs mellett — ugyancsak 3000 forint felett volt: csak ez a csoport az egész, főrendiházi tagságát megtartó magyar főnemesség létszámának több mint negyedrésze.) Olyan arány ez, mely mindenekelőtt e főnemesség valóban, immár vagyon szerint is erős differenciáltságát bizonyítja, rámutatva a földadóval mérhető vagyon igen nagy hányadának az aránylag csekélyszámú megmaradtak (ahogy a főrendiházi tagságukat adójuk alapján megtartók csoportját a továbbiakban nevezni fogjuk) kezén szükségképpen erős koncentrációjára. Ez az eredmény, legalább is számunkra, meglepőnek bizonyult. A főnemesség földbirtoklásának hagyományosan nagy méreteiről hallva, 3000 forint földadó (kivált a budapesti összehasonlításában) nem tűnik akkora összegnek (illetve az ezzel megrótt földbirtok oly nagynak), hogy az a főrangúak ténylegesnél szélesebb rétegei számára ne lett volna elérhető. A valóság azonban végülis más