Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Benedek Gábor: A minisztériumi tisztviselők mobilitása a dualizmus idején

394 olykor a tisztivselök egy részét a főhatósághoz vezényelték stb. Mindez csak az átvett hivatalnokok számbeli növekedését magyarázza, ám a személyi összetétel átalakulása során nem egyszerűen részarányuk, hanem hierarchikus elhelyezkedésük is megváltozott. Utaltam már arra, hogy a minisztériumok felállítása idején az átvett hivatalnokok alárendelt szerepet játszottak. 1867-ben zömmel titkári posztra kerültek, s ezen a szinten több mint kétharmados többséget alkottak. Arányuk az osztálytanácsosok között már valamivel alatta maradt az 50 százaléknak, a miniszteri tanácsosok körében pedig még az egyharmadot sem érte el. 1873-ra viszont az államtitkári posztok kivételével valamennyi szinten többségbe kerültek. S nemcsak megszerezték, hosszú időre meg is Őrizték a vezető posztok többségét, hogy jelenlétük egészen a 90-es évekig jellegadó legyen. Indokolt ezután megvizsgálni, hogyan változott a földbirtokosok szerepe a minisztériumi apparátusokban. A kezdeti időszakban távozó birtokosok helyére újabbak léptek, így a teljes létszámhoz viszonyított részarányuk alig változott a későbbiek folyamán, s tartósan 10 % körül maradt. Az összlétszámon belüli arány változatlansága azonban korántsem jelentett minden szempontból állandóságot. így a kiegyezés előtti foglalkozást véve alapul, a birtokosok összetétele többé-kevésbé megfelelt az egész apparátusban, s különösen a vezető posztokon végbemenő átalakulásnak. Amíg 1867-ben a 16 földtulajdonos közül egyetlenegy tartozott a jogelőd intézményktől átvett hivatalnokok közé, addig 1873-ban már 27-ből 12. Ezzel egyidejűleg változott a birtokosok hierarchián belüli elhelyezkedése is. A kiegyezés évében jelentőségük fordított piramissal írható le: szintenkénti részarányuk felfelé haladva egyre nő. Hat évvel később viszont nagyjából egyenletesen foglalnak helyet a hierarchia egyes szintjein. Az utóbbi mozzanat a földtulajdonosok csökkenő szerepéről, gyors háttérbe szorulásáról tanúskodik, ami a másik oldalról a birtoktalanok előretörését jelenti. S itt felmerül a leginkább elterjedt dzsentri-értelmezés, mely a nemesség elszegényedésére hivatkozva, a birtoktalan nemesekből indul ki, és érvelését főleg irodalmi példákból, Mikszáth alakjaiból meríti. Ha az 1867-1873 közötti változásokat ebből a szempontból nézzük, a vezető posztokra előrelépő nemesek között valóban zömmel ezt a típust látni. A minisztériumok megalakulásának időszakával összehasonlítva, méginkább egyértelmű az összkép: a tekintélyes nemesi politikusokat és birtokosokat egy olyan réteg váltja fel, amely a kortársak számára alig ismert szürke hivatalnokokból áll. A lényegen keveset változtat az a tény, hogy e hivatalnokok zömmel már a kiegyezés előtt megkezdték pályafutásukat. Ebből mindössze az következne, hogy a dzsentri hivatalba áramlása rem a kiegyezés után, hanem a 60-as évek első felében keresendő. Ezt a némileg kibővített értelmezést már-már el is lehetne fogadni, csakhogy szinte magától értetődően vetődik fel: ha az átvett tisztviselők már a 60-as évek első felében"bent ültek a hivatalokban, akkor vajon hol voltak az 1850-es években? A kérdésre a Hof- und Staatschandbuch 1859-es kötete adta meg a választ, a vizsgált tisztviselőket csak vissza kellett keresni. A címtár arról tanúskodik ugyanis, hogy az átvett hivatalnokok mintegy háromnegyede, 129 fő, már az 1850-es évek végén is állami alkalmazásban állt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kiegyezés utáni minisztériumokban a Bach-korszaktól átvett tisztviselők részaránya az első évtized során meghaladta a kétötödét, s csupán csak 1879-re süllyedt valamivel 40 %-alá. A Bach-korszak közigazgatásának bemutatásakor rendszerint sok szó esik az