Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 1. Benedek Gábor: A minisztériumi tisztviselők mobilitása a dualizmus idején
395 örökös tartományokból Magyarországra érkező tisztviselőkről. A vizsgált 129 fős csoport kétharmada, 83 személy esetében találtam a születési helyre vonatkozó adatot. Mindössze ketten születtek Magyarország határain kívül: Grősz Lipót Bécsben és Fest Vilmos Galíciában, de ők sem az 50-es években, hanem a reformkorban kerültek az országba. Az utóbbi tény természetesen nem annyira magát a Bach-korszakot, mint inkább utóhatásait jellemzi. Kutatásaim erről az időszakról még nem jutottak el olyan szintig, hogy megalapozott becslést mondhassak a nemzetiségi megoszlásról, s az örökös tartományokba utóbb visszavezényelt hivatalnokok arányáról. Annyi azonban világos, hogy a „bevezetésben említett "németes " és "szlávos " nevek mögött túlnyomórészt a hazai nemzetiségek képviselőit találni, főleg a szászokat és szerbeket. Az egykorúak számára egyébként korántsem jelentett szinonim fogalmat az idegen tisztviselő és a Bach-huszár alakja. így azután nem is olyan meglepő, hogy egyugyanazon személy hol dzsentrinek, hol meg Bach-huszárnak tekintendő. Mindkét minősítésben ugyanez a nézőpont érvényesül: a birtokos nemesség fentebb jellemzett liberális szárnyának nézőpontja. Az ő birtokaikról nézve mindenki, aki az ötvenes évek során az államigazgatásban ténykedik, az az ellenség kiszolgálója, magától értetődően Bach-huszár. Később viszont, amikor ők maguk távoznak az apparátusból, immár a birtoktalanok szürke tömegét nézik le ugyanazzal a megvetéssel. Szólni kell a dzsentri-kérdés egy további vetületéről, a birtokvesztésről, mivel ezzel a folyamattal szokás bizonyítani az egykori nemesek hanyatlását. Intézményi nagyságrendben természetesen lehetetlen megállapítani, hogy a vizsgált tisztviselőknek korábban volt-e birtokuk. A földtulajdon 19. századi változásainak sziszifuszi feltérképezése azonban egy másfajta megközelítéssel helyettesíthető: az intergenerációs mobilitás elemzésével. Adataim ezen a téren csupán az első 12 év időszakát ölelik fel, 134 nemesre vonatkoznak (a bizonytalan származásúak száma ekkor 101, a nem nemeseké pedig 132). 20 fő esetében a felmenő foglalkozásáról nem találtam adatot (15 %), közülük néhányról annyit tudni, hogy kuriális nemesi család sarja. 35 személynek az apja (illetve közeli hozzátartozója) megyei tisztséget töltött be (26 %). Jelentős részben közülük kerültek ki az 1867-ben hivatalt vállaló, ám a pályát gyorsan elhagyó politikusok: a nemesi képviselők kétharmada, 10 fő olyan családból származott, melyben megyei tisztviselőt találni. A 35 főből 13 volt birtokos. Ez további adalék ahhoz a kapcsolathoz, folytonossághoz, mely a reformkori liberális nemesség és a megalakuló minisztériumok vezetése között mutatkozik. A vizsgált nemesi tisztviselők mintegy 20 százaléka, 26 fő értelmiségi családból származott. Az apák között 9 lelkészt találni, 6 városi vagy egyházi szolgálatban álló tisztivselőt, 5 uradalmi alkalmazottat (mérnöktől a jószágkormányzóig), 4 ügyvédet és 2 tanárt. Az értelmiségi származásúak, közel azonos számban fordultak elő a politikusok oldalán és az átvett hivatalnokok soraiban. Közülük hatnak volt birtoka (ebből 3 kisbirtok). A vizsgált nemesek közel 40 %-ának 53 főnek, már az apja (vagy egyéb felmenője) is a központi államigazgatásban tevékenykedett, néhány kistisztviselő és alacsonyabb rangú katona kivételével vezető beosztásban. A 53 tisztviselőből 34 (közülük 8 birtokos) a kiegyezés előtti apparátustól átvett gárda tagja, többségüknél nemcsak a hivatali pálya, hanem a rendszerváltozások szívós túlélése is családi hagyománynak tekinthető. A fennmaradó 19 személy két nemzedéket képvisel. Hatan az idősebb generációhoz tartoznak, az ő pályájuk a század első felének központi államapparátusában kezdődik. Egyéni karrierjük a szabadságharc bukásával derékba törik, s életútjuk ettől kezdve párhuzamosan fut
