Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 7. Marjanucz László: A szegedi zsidó burzsoázia gazdasági vállalkozásai a 19. század második felében
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÚDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 • Marjanucz László: A SZEGEDI ZSIDÖ BURZSOÁZIA GAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSAI A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Dolgozatunkban a szegedi zsidó burzsoázia kapitalista vállalkozásairól lesz szó. Olyan tevékenységről, melynek fő jellemzője nem kizárólagosan a profitra való törekvés, hanem az ésszerű tőkeelszámolás, a vállalkozói mérlegkészítés, mely normája minden nyereséges vállalkozásnak. Szegedén adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy a szükségletek fedezése kizárólag a piaci lehetőségekhez és a rentabilitáshoz igazodjék. Az 1870. évi népszámlálás szerint Szeged 70.179 főnyi lakosából 3628 (5,2 50 volt zsidó. 1900-ban a 100.270 fő lakosból 5.776 fő vallotta magát zsidónak. Ugyanekkor az egyes foglalkozási ágakban képviselt zsidóság aránya az alábbi volt: őstermelés 0,2 %, ipar 8 %, kereskedelem és hitel 50 %, közlekedés 7,1 %, gyáripar 14,5 %, véderő 4 %, napszámos 0,5 %, házi cselédek 0,8 %. Az orvosi, illetve ügyvédi foglalkozás esetében ez az arány elérte a 65,4, valamint a 41,5 %-ot. Jelen vizsgálatunkba csak az ipar- és kereskedelem területén működő vállalkozásokat vontuk be, abból kiindulva, hogy a tőkés gazdálkodás ezen ágaiban a szegedi zsidóság meghatározó szerepet játszott. Nem volt célunk cégalapítások számszerű összesítése, ami azért vezethetett volna tévútra, mert a hiányosan fennmaradt cégbírósági akták többségükben csak az üzlet létrejöttéről tudósítanak, megszűnéséről, átalakulásáról ritkábban. A megvizsgált mintegy 80 üzleti vállalkozásban elsősorban arra kerestünk választ, hogy milyen feltételek mellett jöhetett létre egy üzlet, s hogyan menedzselték azt. A társas cégekre jellemző, hogy nem föltétlenül indultak családi vállalkozásként, míg az egyéni cégek esetében mindig ott volt a családi háttér. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a polgári család és a tőkés gazdálkodás a család belső, piaci viszonyoknak nem alárendelt összetartó funkciója miatt egymástól elválasztható fogalom. Szegeden a város köznemesi vezetése már a reformkorban is igényelte a zsidók gazdasági közreműködését, a Bach-korszakban pedig egyenesen meglódult az üzletalapítások üteme. Szinte mind a 80 üzleti vállalkozásnak volt kiegyezés előtti, néha reformkori előzménye, s maga a cégbejegyzés így egy már korábban megvolta-tizemnek az 1875. évi kereskedelmi törvénycikk előírásait követő jogi aktusa volt. Az 1871. október 18-án kiadott első virilis listán szereplő 47 zsidó vállalkozó közül 12 fő szerepelt az 1848-as összeírásokban is. Köztük olyan, később a város közéletében is fontos szerepet játsző személyek mint Seifmann Mór — a Belvárosi Casino bútorzatát legyártó vállalkozó —, 184S-ban még házaló; Lichtenberger Mór már 1848-ban is jómódú kereskedő-család sarja, később a Casino első zsidó tagjainak egyike; Pollák Simon, a dúsgazdag dohánykereskedő; vagy a miskolci származású Patzauer Ede szobafestő, aki később híres szeszgyáros lett. 1848 és 1870 között figyelemre méltó társadalmi mozgást regisztrálhatunk a szegedi zsidóság körében. A 48-as induló nemzedék egyik jellegzetes képviselője
