Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 7. Marjanucz László: A szegedi zsidó burzsoázia gazdasági vállalkozásai a 19. század második felében

Holtzer Salamon rongykereskedő, aki ellen 48-ban még csődeljárás folyt, de 1870-ben az 5-ik legnagyobb adót fizető volt 899 Ft-tal. A cég felfutásában nyilván szerepet játszott Mihály fiának, a később szintén virilis Kirschner Hermann lányával kötött sikeres házassága is. A szegedi múzeumban őrzött, a Holtzer-féle fehérnemű-kereskedés fennállásának 50. évfordulójára készített tabló személy szerint rögzíti a cég alapítóit és működtetőit. Ugyanakkor érdekes, hogy Pollák Simon a gazdag dohánykereskedő az 1870-es virilis jegyzéken csak a póttagok között kapott helyett, s az ő 95 Ft-ját messze megelőzte Lustig Ferenc bádogos 329 Ft-ja. Mind az anyakönyvek, mind a cégbírógági okmányok arról tanúskodnak, hogy a zsidók összeházasodására rányomja bélyegét a szociális endogámia. Nehezen kideríthető, hogy e házassági stratégiát mennyire alapozták szerelmi indítékokra, s mennyi benne az üzleti szempontokra figyelő, közös szülői szándék. Mindenesetre a háztartás és üzem kettéválásával e családok már nem elsősorban keretei, legföljebb csak motiválói egy-egy üzleti vállalkozásnak. Tanulságos ezzel kapcsolatban Politzer Sándor ékszerész esete. Ékszerészkereskedését 1873. június 12-én jegyeztette be. Rá egy évre egybekelt Sonnenfeld Linkával, aki hozományul B.043 Koronát kapott. Amikor 1876-ban férjének át kellett íratnia üzletét az új cégjegyzékbe, elmulasztotta a házassági szerződésben rögzített feladat teljesítését, ti. a feleség hozományának a cég tőkerészesedésként való váltótörvényszéki bejegyzését. A két házastárs között ún. peren kívüli vita támadt külön ügyvédi képviselettel. Irányadó volt ebben az ügyben a két fél között megkötött házassági szerződés, mely a társak egymás iránti jogait a házasság megszűnte utáni időre is szabályozta. Hozzá kell tenni, hogy a feleség már Weiner Sámuel özvegyeként ment férjhez Politzer Sándorhoz. Ennek értelmében, a férj elismerte, hogy a feleség 4.043 korona ingóságot hoz "

haza, illetőleg a kereskedésbe

" és ugyancsak hozományul "a férj kezeihez 4.000 Ft. készpénzt ad

'

1

"! De " a feleség a leltár szerinti hozomány tulajdonjogát fenntartotta, s annak biztosítására törvényes intézkedéseket tett, többek között az összeg zálogjogának bejegyzését, a fennálló kereskedésre. Ezt szerette volna a férj kiküszöbölni, hisz felesége hozománya a kezeinél volt, s azt a társ tulajdonjoga mellett is szabadon használhatta a vállalkozás céljaira. Persze elválás esetén azt köteles lett volna két éven belül a hitvesnek visszaszolgáltatni. A szegedi telephellyel működő cégek többsége egyéni volt, ami összefüggésben állott e vállalkozások családi jellegével: a családfő által vezetett boltokkal, műhelyekkel, üzletekkel. Persze az egyéni cég nem minden esetben volt azonos a kis mérettel. A már említett Holtzer-kereskedésnek kirendeltsége volt Budapesten és Temesvárott is. Szegedi, lakóhelyül és egyben a vállalkozás színteréül is szolgáló palotáját Lechner Ödön tervezte. De emlithetnők Bach Bernát kiviteli gőzmalmát majd az egész bánáti vidékre kiterjedő érdekkörrel, vagy a Milkő-féle fűrészüzemet, melyet a Máramarosban vásárolt saját tulajdonú erdőből tápláltak. Sőt egy időben Szeged híres, tudós-rabbijának, Lőw Imánuelnek is volt ecetgyára. Az üzleti vállalkozás családon belüli folytatását azzal biztosították, hogy annak irányításában az apa, mint "cégbírlaló

" mellett helyet kapott a legidősebb fiú is cégvezetőként. A reálgimnázium, vagy a kereskedelmi iskola elvégzése után következhettek a gyakorlás évei, a cég per procura vezetése. 3ó példa a cég családi menedzselésére Lengyel Lőrinc bútorgyáros esete. 1876-ban bútorkereskedőként kezdte teljesen egyedül, majd 1889-ben legidősebb fiának, Győzőnek címvezetői bejegyzését kérte a kereskedelmi bíróságtól, aki már akkor nem az apai, hanem 'saját házában lakott. 1880-ban bekövetkezett halála után a gyámhatóság jóváhagyta a kiskorúak (Géza, Vilma, Lajos, Manó és Sándor) érdekeit is szem