Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 6. Lakatos Éva Mária: Négy generáció a polgárosodás útján – A báró Berzeviczy-Szmrecsányi család 1830 és 1985 között
338 házasságidőtartam mintegy 30 év volt. A házastársak közötti átlagos korkülönbség 8,8 év, ezen belül egyetlen esetben volt a feleség idősebb Cl évvel), egy esetben egyidősek voltak a házasfelek, egyébként a feleségek voltak fiatalabbak, átlag 9,7 évvel. A 11 házas személynek 55 utódja született. Ha az újraházasodó személy második házasságát második családalapításnak tekintjük, úgy tizenkét családban 55 gyermek született. Gyermektelen család nem volt köztük, családonként az átlagos gyermekszám 4,6 volt. (Személyenként 5,5 gyermek volt.) E generáció valamennyi házas tagja — egy kivétellel saját társadalmi rétegéből választotta házastársát. Az a fiú, aki polgárlányt vett feleségül maga is a legpolgáribb pályát választotta testvérei közül: ügyvéd lett Kisszebenben. Az erős réteg-endogámiát kíséri és erősíti a szűkebb és tágabb családon belüli házasodás gyakorisága is. Első fokú unokatestvéri kapcsolat egy házaspárnál fordul elő, de tágabb, oldalági unokatestvéri kapcsolat útján újra bekerülnek a családba a Berzeviczyek és Szinyei Mersék is. Érdekes, hogy a nem szűkebb családhoz tartozó házasfelek is egy szűk körön belül váltakoznak: Szmrecsányi Mária férje Rakovszky György, felesége halála után néhány évvel újraházasodik és Mária húgát, Ilonát veszi nőül, Szmrecsányi Anna férje Ghyczy Géza lesz, viszont Szmrecsányi Károly Ghyczy Annát az előbbi távolabbi unokatestvérét veszi feleségül. Egyszóval mind a réteg, mind a családi endogámia jelentős a generációban. A családon belüli endogámia fennmarad, sőt erősödik a következő két generációban is. E tény következtében felvetődött az a számbavételi és módszertani probléma, hogy ugyanazon személy családi állásától függően többször megjelent a generációtagok között. A második generáció 1859-től 1903-ig született 55 tagja közül 31 férfi (56,4 %) és 24 nő (43,6 %). Ätlagosan megélt koruk 60 és fél esztendő (közülük ketten még ma is élnek, egy férfi és egy nő, mindketten 83 évesek). Hatan haltak meg gyermekkorukban, 2 férfi és 4 nő, így a felnőtt kort megért férfiak átlagos kora 60,8, a nőké 59,58 év. A férfiak közül húszan, a nők közül tizenketten kötöttek házasságot. (Egy gyermektelen élettársi kapcsolat is volt, s így ezt nem számítottuk a házasok közé.) A generációban egyetlen válás fordult elő, melyet nem követett újraházasodás, és egy özvegyülés, ahol újraházasodott az özvegy. így a 32 házas személy 33 házasságot kötött azaz 33 új család keletkezett. Tehát a felnőtt kort megértek 67,3 százaléka alapított családot. A férfiak 69, a nők 60 százaléka házasodott meg. A férfiak nemcsak nagyobb arányban házasodtak, hanem gyermekes családot is nagyobb százalékban hoztak létre mint a nők (90 i?l. 75 %). E generáció demográfia magatartása lényegesen különbözik az előzőétől. A házasság átlagos időtartama csak mintegy két esztendővel növekszik, azonban feltűnően megnő a nők házasodási kora, csaknem felére csökken a szülési időszak, mindent egybevetve lényegesen csökken a házas termékenység, az egy házas személyre jutó utód száma 1,9, az egy családra számított átlagos gyermekszám 1,8-ra csökkent. A házasulok 79 százaléka saját rétegéből házasodik, illetve egy grófi és egy bárói családból származó feleség valamelyest meg is emeli a saját réteg szintjét. A választott polgári házastársak (zömükben feleségek) közül egyetlen válik ki erősebben, aki egy gazdag ékszerész leánya. A rokon-házasságok száma 4, elsőfokú unokatestvérek illetve nagybácsi-unokahug kapcsolatban. Meg kell említenünk, hogy ebben a generációban három ikerpár született. Az összes személy közül mindössze hárman kerültek külföldre.
