Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 6. Lakatos Éva Mária: Négy generáció a polgárosodás útján – A báró Berzeviczy-Szmrecsányi család 1830 és 1985 között
337 világosan következik, hogy a születési sorrend szerint kialakított generációk között változó hosszúságú időbeni átfedések vannak, azaz nem kevés azoknak a személyeknek a száma, akik születési évük alapján egyszerre két generációba, az őket megelőző és saját generációjukba is besorolhatók. Az egymást felváltó utódok alkotta generációk születési időszakait és az egyes időszakok közötti átfedések időbeni hosszát figyelembe véve felmerül a kérdés, helyes-e külön generációként kezelni azonos időben született és felnövekvő egyének csoportjait csak azért, mert egy viszonyítási ponthoz, nevezetesen az általunk vizsgált I. generációhoz képest más a rokonsági foka. (Például nem gyermeke, hanem unokája, noha azonos korú ez az unoka a legfiatalabb gyermekek egyikével.) Ezzel azonban már át is siklottunk a nemzedékfogalom másik — esetünkben első — jelentésére, mely szerint az egy korban élő, nagyjából azonos korú személyeket tekintjük egyazon generációba tartozóknak. Ha így akarjuk csoportosítani a családegyüttes tagjait, alaposan fel kell borítani az előbbi nemzedékcsoportokat. Másként fogalmazva: melyek a valóságos generációképző tényezők? A megélt életkor? Vagy erőteljesebb az utóbbival erősen összefüggő külső behatások ereje? Miként határolhatók el, vonhatók egy generációba az egyes egyének? És ezt követően felmerül a következő kérdés is, kimutathatók-e különbségek az egyes korszakbeli generációk saját társadalmi rétegükhöz való viszonyában. Melyek azok, amelyek releváns módosulások nélkül átveszik a hagyományos értékrendet és életmódot és melyek lépnek ki a tradcionális rétegkeretekből? Egyáltalán milyen szinten zajlik ez a kilépés? Egyénileg? Családilag avagy generációként? A GENERÁCIÓK DEMOGRÁFIAI MAGATARTÁSA Berzeviczy Mária 16, Szmrecsányi Ödön 23 éves, amikor 1835. október 4-én összeházasodnak. Házasságuk három évig gyermektelen, majd 1838-ban megszületik első gyermekük, László, aki után még tizenöt következik. A tizenhat született gyermek közül csak egy, az 1856-ban született Vince hal meg kis-gyermekkorában, tizenöten felnevelkednek: ők alkotják az első generációt . 1838-tól 1865-ig — 27 év alatt születnek meg. Az anya első gyermeke születésekor 19, az utolsónál 46 éves. Az első tizenöt gyermek között az átlagos korkülönbség mintegy 15 hónap (a legkevesebb tíz, a legtöbb tizenhárom), csak az utolsó gyermek megszületésénél következik nagyobb intervallum, (80 hónap) s így az összes gyermek születése közötti átlagos időkülönbség 19 hónap. A gyermekek közül 10 fiú és 6 leány. Átlagosan megélt koruk 66,5 év. Hárman megérték közülük a 90 éves és idősebb, nyolcan a nyolcvan éven felüli kort. Egy leány halt meg fiatalon: harmadik gyermekével terhesen, tífuszban. Ezzel együtt a megélt kort nemenként tekintve közeli értéket kapunk: a férfiaké 66, a nőké 67 és fél év. A tizenöt felnőttkort megélt gyermek közül 11 hoz létre új családot. Közülük az egyik özvegyülés miatt újraházasodik, ezért bizonyos számításoknál 12 családdal számolunk. A férfiak közül 6, a nők közül 5 lép házasságra. (A három nőtlen férfi közül 2 pap — főpapi méltóságban —, az egyetlen hajadon, a szép Emma már eladólány korában kap himlőt, és mivel a betegség maradandó nyomot hagyott arcán, ezért a család hagyománya szerint — önmagával és környezetével meghasonlottan Svájcba megy, ahol nevelőnőként éli le az életét.) Az átlagos házasodási kor viszonylag magas: 27,3 év. A férfiak átlag 32,5 éves korukban nősültek, a nők 21 éves korukban mentek férjhez. Az átlagos
