Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 6. Lakatos Éva Mária: Négy generáció a polgárosodás útján – A báró Berzeviczy-Szmrecsányi család 1830 és 1985 között
332 A Szmrecsányiak Szmrecsányi Ödön Eugén — szmrecsáni Szmrecsányi Nepomuki János és sédeni Ambrőzy Zsófia legidősebb fia 1812. június 12-én, Árvaváralján született. Családja törzsökös Liptó és Árva megyei család, mely a Szent-Ivány, Pongrácz, Baán és Potthornyai családokkal közös törzsből, az 1286 körül élt Bogomér fia Miklóstól származik. Az Országos Levéltárban őrzött okmány szerint Bogomér jeles hadvezér volt, aki diplomáciai és hadászati téren szerzett érdemeiéit több királyi adományt kapott. A család a 14. és 15. században az osztályukba jutott Zemerchen (Zemercsán) után Zemercheni-nek (azaz Zemercsányi-nak) nevezte magát, s csak később tért vissza a szlávos hangzású Szmrecsan elnevezéshez és kb. a 16. sz. második felétől használják a Szmrecsányi nevet. A 18. század közepétől már igen elterjedtek a család tagjai Felső-Magyarország egyes vármegyéiben. így az 1754-55. évi országos nemesi összeíráskor Hont megyében Imre, Liptó megyében Farkas, Péter, József, Kristóf, Jónás, János, István, Sándor (özvegye és fiai), Sáros megyében Sándor, Szepes megyében Jónás, Turóc megyében Ádám, Zólyom megyében pedig Imre fordulnak elő a nemesek között. Szmrecsányi Ödön apja "Tekintetes-Nemes Nemzetes és Vitézlő Szmrecsányi Nepomuki Cános " (ahogy egy neki" szóló levél címzésén találtuk) 1784-1873-ig élt. Földbirtokos volt, a Thurzó-féle uradalom praefectusa, árvái követ, táblabíró, az Árva megyei Törvényszék elnöke. A Szmrecsányi fiúk hárman voltak testvérek: a legidősebb Ödön Eugén és két öccse Dárius és János. Érdekes megemlíteni, hogy a legidősebb fiú (vizsgálatunk 0. generációjaként említett házaspárból a férj) leggyakrabban és főként a családi körben az Ödön nevet használta, azonban keresztlevele és egyik fennmaradt bizonyítványa is az Eugén névre van kitöltve. Az Ödön (Edmund) . és a Jenő (Eugén) név keveredése óhatatlanul felidézi a Jókai által megírt végzetes névcserét a Baradlay fiúk történetében. Testvérei közül Jánosról tudjuk, hogy földbirtokos volt és táblabíró, Dárius pedig földbirtokos és Árva megye főispánja, aki 1854-ben lemond (majd 1856-ban megerősíti) két testvére javára az apja örökségeként őt illető Liptó megyei Versecen és Csorbán fekvő ingó és ingatlan, első sorban erdő birtokokról: "... Tudniillik ezen rész kedves két testvéremre szállandó Szmrecssán és Zsári jószággal szoros összeköttetésben van; s így ennek - összeolvasztásával az egész birtok célszerűbben kezeltetik és eladattatik " — indokolja. Pontos birtokadataim még nincsenek, de annyi bizonyos, hogy a 19. sz. közepe táján a Szmrecsányiak tulajdona Szmrecsan, Zsár, Vázsoc és Csorba községek, s minden bizonnyal Kis Beszterecen is van kúria és föld, hiszen apjuk ott él, ott is született, a fent idézett birtokátruházási okmány is ott kelt. Ezen kívül — a különböző elszámolások tanúsága szerint — a család tagja az árvái- Thurzó- és a bisztereci Medveczkv-féle közbirtokosságnak. Ödön — a családi hagyományokhoz híven — jogot tanult. Az 1830-31-es tanévben mint a Reviczky-alaprtvány ösztöndíjasa Bécsben jurátus, mégpedig jeles előmenetellel valamennyi tárgyban. A családi hagyomány szerint a fiatalember feltehetően mint joggyakornok, hivatalos ügyben atyja kísérőjeként került át Sárosba (talán ott — Kassán v. Eperjesen — fejezte be stúdiumait?) és 1834-ben ott ismerkedett meg Berzeviczy báróék egyetlen leányával az akkor 15 éves Máriával. Berzeviczy Vince még áldását adhatta a fiatalokra,'de hirtelen halála megakadályozta, hogy örüljön is féltve és nagy gonddal nevelt leánya boldogságának. Szmrecsányi Ödön és Berzeviczy Mária 1835. október 4-én házasodtak össze. Mivel Berzeviczy Vincének fiúörököse nem volt, leányágon Mária örökölte apja vagyonát. S noha Berzeviczy Vincéné Szinyei Merse Anna asszony
