Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 5. Kövér György: Egy kereskedő-bankár kapcsolatrendszere – Kohen I. I. 1869-es csődperének tanulságai
325 az áruforgalomból származott. Ha azonban nemcsak a váltó benyújtójára (vagyis utolsó forgatmányosára illetve leszarnitolójára), hanem a váltó keletkezésére és útjára is figyelmet fordítunk, érdekes eredményt kapunk. A Kohen I. I. ellen benyújtott durván félmillió forintos elismert váltókövetelésből 43,5 % közvetlenül a rokonság kezétől háramlott a kereskedő-bankárra, /21/ Kezdjük talán féltestvéreivel és szegedi nagybácsi-sógorával. A delikvensek pechére (ám az utókor történészének szerencséjére) a közeli rokonok szintén csődbe mentek, így nemcsak a megóvatolt váltókat tudjuk figyelembe venni, hanem a tényleges " yáltéüzleti összeköttetést ". /22/ 1869 augusztustól november 3-ig a Kohen I. Y. cé*g 63.600 forint értékben fogadott el váltókat a Kohen testvérektől, s ebből 30.000-et augusztus 3-án, november 3-i lejárattal. 1869 szeptember végén a szegedi Pollák & Pariss cégtől, illetve annak egyik tagjától Pollák Ignáccztól 11 db váltót, összesen 60.000 forint értékben "szívességből adottakat " vett át, lejáratkor pontos beváltást ígérve. /23/ Az így elfogadott, illetve telepített váltók azután valamelyik pesti vagy bécsi bank tárcájába vándoroltak azonnali leszarnitoltatás céljából. Persze kereskedő-bankárunknak is voltak követelései féltestvéreivel és nagybátyjával szemben, de, hogy végül is ö vette igénybe a rokoni szívességet, az nem kétséges. Szintén csődbe sodort pesti sógora, Leopold Ignácz 75.000 forint " forgatmánybeli tartozást " mutat ki /24/ Kohen váltóira, a viszonzásként adott váltók itt sem érik el a kapott hitelek összegét. Apósának váltókban 24.000 forinttal lekötelezettje, de szeptember végén (részben a vő iránti tartozás lerovása fejében méginkább az elzálogosítható értékpapírok átadása céljából 87.500 forint árfolyamértékű papírokat helyez nála letétbe és biztosítékként csak 44.580 forint névértéket vesz, Kohen különböző igazgatósági tagságainak kellékeit /25/ illetve azok térítvényeit. Felesége bécsi nagybátyjainak (I. Figdor & Söhne; Ferdinánd Figdor) már nemcsak 15.000 illetve 12.000 forintnyi váltókövetelésük is van vele szemben. Összességében tehát 1869 késő nyarán és kora őszén a szűkebb és tágabb rokonság egyaránt jelentősen hozzájárult Kohen I. I. fizetőképességének fenntartásához, jóllehet saját likviditásuk is veszélyben forgott. A leszámítolható, rokonilag zsirált váltók a pénzteremtést szolgálták, de végül is a visszkeresetek miatt a magyarországi rokonságnál tágabb kört tettek fizetésképtelenné. A jóval tőkeerősebb Figdorokat nem érintette különösebben az elszenvedett veszteség, pedig követeléseik nagyobbik része csak a IV. osztályba soroltatott. Alapító konzorciumok és vállalkozásfinanszírozás Végül is mire fordította és kivel társulva költötte el Kohen I. I. a váltóügyletek, lombardkölcsönök és számlatartozások révén előteremtett pénzt? Esetében nem csak arról volt szó, amire sógora, Leopold panaszkodott: " Milyen sanyarú volt annak helyzete, kinek a kitűnt tőzsdei válság közepette ért é kpa pírok elzálogosítva voltak, és mily áldozatok árán lehetett csak a mindennap lejjebb és lejjebb - szálló árfolyamok által megkívántatott pótfedezesekre szükségelt pénzeszközöket az általános pénzhiány és a még á l ta lánosabb bizalmatlanság közepette megszerezni ..." /26/ Kohen ugyanis — Vérbeli vállalkozóként — a csődöt megelőző kritikus időszakban is befektetett. Akkor is, ha a társak elmaradoztak mellőle. Természetesen nem részletezhetjük invesztícióit, de néhány jellemző esetet felemlíteni nélkülözhetetlen. A csődleltár szerint Kohen tulajdonában (különböző helyeken elzálogosítva) levő értékpapírkészlet listavezetője árfolyamérték szerint a " Ganz " volt (az
