Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 4. Halmos Károly: Gregersen Gudbrand 1869-es csődpere
évtizedben fokozatosan önállósította magát. Ez független céget és saját tőkére való támaszkodást jelentett. Gregersen Gudbrand 1869-ben átmeneti helyzetben volt, nevezetesen: egyrészt már tehetős ember (megvan a szobi birtoka, a fatelepe a Vizafogón és már birtokában van az a ferencvárosi két Nyúl — ma: IX. Szamuely -- utcai telek is, amelyre majdan a család palotácskája épül), másrészt viszont a vagyon még nincsen a jövőre nézve biztonságban (gyermekei még nem nőttek fel, oldalági rokonait pedig — sajátos mentalitás ! — Gregersen Gudbrand saját maga nem veszi be egyenrangúként a cégbe). Gregersen tehát már vállalkozóként kapcsolódott be a magyarországi vasútépítések második (és egyben első nagy) föllendülésébe. 1869-ben például Magnus Nilsen (Pest) és Franz Bandeson (Innsbruck) nevű társaival az alföld-fiumei vasút nagyvárad-eszéki szakaszának építési igazgatóságával szerződött, de volt megbízása az arad-temesvári vasút építészeti igazgatóságától is a Maros-híd megépítésére (bár ezt csak a szerződés fölmondásából tudjuk). Az 1869. évi válság (a korábbi évek hirtelen pénzbőségére következő, árfolyameséssel társuló valuta- és hitelszűke, amely utóbbiakhoz a rossz termésből fakadó elégtelen kivitel is hozzájárult) első áldozatai közé tartozó Gregersen Gudbrand bukásának fő okait az 1869-évi szárazságban (nem lehetett fát úsztatni), mások fizetésképtelenségében, a személyi hitel elapadásában, az értékpapírok árfolyamának zuhanásában és veszteséges vállalkozásaiban jelölte meg. Hangsúlyozni kell, hogy a csőd csak fizetésképtelenséget jelent, de nem azt, hogy valakinek több a tartozása, mint a tőkéje. A csőd nem jelent mindenképpen vagyoni veszteséget. Tudták ezt a Gregersen legnagyobb hitelezői közül kijelölt csődgondnokok is: már az eljárás ideje alatt ingatlanokat vásároltak a jogilag cselekvésképtelen bukott cég javára. A váltók elemzése Vagyonleltárának végösszege kb. 1.100.000 (föltehetőleg osztrák értékű) frt körül volt, teljes vagyonmérlegében az aktív oldal több, mint 400.000 frt-os többletet mutatott a passzívákhoz képest. Az 1 millió frt körüli tartozások kétharmadát a váltótartozások (Acceptanconto) tették ki. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tartozik és követel oldal különbözetét közvetlenül Gregersen Gudbrand tiszta vagyonának tekinthetnők. Egyrészt Gregersen úgy ment csődbe, hogy közben cége tovább üzemelt, ami — miként arra utaltak is — a tökéletesen pontos leltár fölvételét igencsak megnehezítette, másrészt pedig a cég követelései között — főleg ami a fabeszerzéseket illeti — voltak vitatottak. Talán nem is érdemes a tiszta vagyon nagyságát mérlegelni, mivel ennek szerkezete sem állapítható meg, ugyanis nem tudhatjuk, hogy a követelések mely részével állítandók szembe a tartozások. Ha viszont az összes aktívumot tekintjük a vagyoni helyzet fokmérőjének, akkor a passzívákat is kezelni kell. Egy rövid példával: dönteni kell abban, hogy az egy forint melletti semmi adósságot vagy az egymillióegy forint mellett egymillió forint adósságot tekintsük-e nagyobb vagyonnak. Ugy gondolom kimondható, hogy a vagyon vagy nem mérhető egy mérőszámmal, vagy pedig valamilyen meghatározással vagy modellel szűkíteni kell a vagyon fogalmát, de akkor mérőszámunk csak a definiált körülmények között helytálló. Már említettem, hogy a passzívák kb. 60 %-ban váltóelfogadványok voltak. Ez a közel 640.000 frt o.é tartozás 195 elfogadott váltóból tevődik össze (ha ideszámítjuk azt a néhány szívességi váltót is, ahol Gregersen mint rendelvényes — intézményes — szerepel).
