Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 4. Halmos Károly: Gregersen Gudbrand 1869-es csődpere
A váltó egy szabványosított — és ezért piaci forgalmazásra alkalmas — fizetési ígéret, amelyet különleges jogokkal bástyáztak körül és ezért szilárd fizetőeszköz lehet. Kötelező tartozékait tekintve körülbelüli formája: X utasítja 1/0/, t/0/ hely- és "időpontban Y-t, hogy 1/1/, t/l/ hely- és időpontban fizessen Z-nek p pénzösszeget. Szokásos, de nem kötelező hozzáfűzni még azt, hogy a fizetendő összeg meghatározott nemű ellenértékét X megkapta Z -tői és X kéri Y -t, hogy fizetési kötelezettségét vegye számadásba. A váltó forgatható: Z hátiratolhatja W javára, de ekkor ő is a lehetséges váltóadósok sorába lép. A váltó ellenértéke mindazokon követelhető, akiknek aláírása azon szerepel. Bár a nem kötelező tartozékok sora még folytatható, célunkhoz ennyi is elég. (V.o. még: 1. ábra) Első pillantásra 195 váltó nyolc szabványos adata megvilágíthatja az eladósodás folyamatát. Sajnos nem így van. Bár a 2. ábrán és az 1. táblázaton úgy látszik, mintha Gregersen adósságai nőnének, de 1./ ebben nincsenek benne a november eleje előtt lejárt váltók, tehát nem tudjuk, hogy akár pár nappal korábban is milyen alakú lett volna a görbe, 2.1 mégha adósságai nőnek is, valójában a fizetési teher az érdekes, amit a lejáratok sűrűsödése mutat meg. Ez megvan hónapos összegzésben (2. táblázat) és napi bontásban is. Ebből látszik, hogy a csőd első 6 hónapjában 52.100 frt-ot kellett volna visszafizetnie (az összes váltóadósság 8 %-a!). El kell még készíteni a 2. ábrának megfelelő grafikont úgy, hogy a különböző (3, 4, 5, 6 hónapos) lejáratú váltók külön-külön összegeztessenek, jóllehet a 3. táblázat sugallja a végeredményt: Gregersen Gudbrand augusztusban és szeptemberben kevesebb hosszúlejáratú váltót és ennél jóval több rövidlejáratú váltót fogadott el. Már a havi bontásból is látszik, hogy a váltótartozások közel kétharmadát november és december folyamán kellett volna visszafizetni, ami még az összes aktívumra vetítve is súlyos teher (közel 30 %). Tehát a grafikon nem értelmezhető növekedési görbeként. De itt kell megjegyezni, hogy a váltótartozások teljes ellenértéke sem állhatott Gregersen rendelkezésére, mivel a névértékeket nyilván a megfelelő — de nem ismert kamatlábú — kamattal deflálni kellene. Tekintsük át, hogy kik bocsajtották ki vagy forgatták tovább a váltókat vagy kik rendelkeztek velük. Ha a váltók számát vesszük alapul, akkor -podhrágyi Popper Lipót az első 16 forgatmánnyal, utána Gregersen Gudbrand, Kohn 3akab és Krieser (Krizsa) József következnek. Ebből Gregersenről tudjuk, hogy ő csak az alföld-fiumei vasút építésében vele együtt résztvevő Magnus Nilsen által elfogadott szívességi váltók esetében szerepel kibocsájtóként. Krieser J. egy felvidéki fakereskedő, aki általában pesti bankoknál vagy fanagykereskedőknél számitoltatta le váltóit, Kohn Jakab pedig Popper Lipót faktora. Az összeg szerinti megoszlás csak megerősíti Popper központi helyzetét. Popper nem bocsajtott ki váltót, viszont Kohn Jakab saját rendeletére szóló váltókat forgatott tovább Popperre, miközben két esetben marók által kibocsájtott váltóknak Kohn J. az utolsó forgatója. A komáromi Neumann Adolf viszont közvetlenül Popper rendeletére bocsájtott ki váltókat (2 db). E tények egyébként csak alátámasztják azt, amit már tudhattunk: Popper Lipót a Kövér György referátumában kifejtett értelemben vett kereskedő-bankár volt. A már említett Krieser József, valamint Scheinberger Alajos felvidéki fakereskedők még távol álltak attól, hogy a fakereskedelem bankárai lehessenek. Váltóikat többek között pesti magánbankárokra (Wahrmann) vagy tekintélyes fakereskedőkre (Neuschlosz Bernátra, Lord Josefre és a Neuschlossokkal valószínűleg rokoni kapcsolatban álló Sachs Marcusra) forgatták. Külön említést érdemel a Gregersen legnagyobb váltóhitelezői közé tartozó Luczenbacher Pál, aki Gregersen vállalkozótársa és egyben gyámolítója is volt a korábbi időkben, de talán annak nevezhető e csőd idején is. Azt, hogy tőkeerősebb, mint Gregersen, jól mutatja, hogy saját rendeletére szóló váltóit nem forgatta tovább, a paternális viszonyt pedig
