Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 3. Kosján László: A gazdasági elit Nógrád vármegyében a dualizmus korában (A polgárosulás tendenciái, hordozóik)
300 kategóriában van. Számuk az utolsó két időmetszetben emelkedik és ekkorra előbb egy, majd két kereskedő is átlépi a 4000 koronás határt. A tömegében nem jelentős vagyoni gyarapodás mögött mélyebb vizsgálódással figyelemre méltóbb mozgásokat tapasztalunk. Ezt a változást a virilis kereskedők területi elhelyezkedésében és ezzel összefüggésben családi hátterükben és indíttatásukban látjuk. Az említett szorosan egymáshoz kapcsolódó változás első mozzanata: a már többször említett városi funkciójú településeken történő tömörülésük mellett a vasúti csomópontok előtérbe kerülése az egyik fő jellemző a virilis kereskedők területi elhelyezkedésére az 1910-es évek elejére. Mindez a változás a kereskedelmi tevékenységen belüli strukturális átalakulással is együttjár. Az 1870-80-as években elsősorban terménykereskedőkkel találkozunk, ők a feudális nagybirtokok mellett erősödtek meg. Már az 1840-es években keletkezett türelmi összeírásokban is találkozunk velük. Számuk két ok miatt egyre fogy. egyrészt jövedelmük nem elégséges ahhoz, hogy tartósan a virilisek között maradjanak, másrészt azok akik képesek nagyobb vagyont felhalmozni, azt földbirtokba fektetik és később, mint földbirtokosok szerepelnek a virilisek között, bár a kereskedést sem hagyják abba. Ennek a nemzedéknek egy jellegzetes karaktertípusa Buchwalder Jónás csecsei kereskedő, majd 3000 korona fölött adózó földbirtokos. A Buchwalderek sziráki illetőségű zsidó család. Az 1846-ban készült összeírás tanulsága szerint jövedelmük ott a második legnagyobb volt. Az akkor 3 éves Jónás az 1860-as évek végén mint kereskedő jegyeztetik be Ecsegen, majd már mint földbirtokossal találkozunk vele később. Egészen 1907-ig igen előkelő helyen áll a legnagyobb adófizetők között. A kereskedőknél a személyi kicserélődés olyan intenzív, hogy a teljes időszakon át mindvégig a virilisek között szereplő személlyel nem találkozunk. Ennek a folyamatnak a tartalmára jellemző, hogy Balassagyarmaton a reformkorban oly jelentős szerepet játszó szerb kereskedők közül még ketten az 1870-es években a legnagyobb adófizetők között szerepelnek, az 1880-as évekre azonban már eltűnnek. Más, nem zsidó kereskedők is kiszorulnak a legnagyobb adófizetők közül s az 1900-as évek elejétől már csak egy nem zsidó kereskedővel, a balassagyarmati Hummer Mihállyal találkozunk. A tárgyalt időszak végére az ország legkülönbözőbb (de sokszor el sem dönthető, hogy melyik) területéről származnak Nógrád vármegye virilis kereskedői. A városi funkciójú településeken az épületfa és szeszkereskedelem, a vasúti csomópontokon a fakereskedelem lendíti magasra a legnagyobb adófizetők között a kereskedőket. Ez a nemzedék már nem a földbirtokba fekteti tökéjét. A fakereskedők például téglagyártásra térnek át. Mindezt már az 1880-tól virilis Karlik János is megteszi Balassagyarmatról. 1883-ban mint fa- építészetianyag és vegyeskereskedőt jegyzik be, 1892-ben törlik a vegyeskereskedés bejegyzést, majd téglagyártásra tér át, az 1910-es években pedig már csak mint téglagyárossal találkozunk vele. Rövid idő alatt meredeken emelkedik a később induló szécsényi Donner Kálmán pályája is, jelezve az építési vállalkozás konjunktúráját. Ez a néhány év, amely mint láttuk, Karlik János emelkedését is meghozta. Donner 1903-ban mint építési vállalkozó és fakereskedő a cégbírósági bejegyeztetése utáni évben már virilis, a következő lépés nála is a téglagyártásra történő áttérés, ezzel összefüggésben az adóösszege ugrásszerűen emelkedik. Hasonló meredek utat jár be a füleki Rabin Árpád is.
