Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 3. Kosján László: A gazdasági elit Nógrád vármegyében a dualizmus korában (A polgárosulás tendenciái, hordozóik)

301 Az urbanizáció szükségleteinek kielégítése — a fakereskedelem — mellett a szeszkereskedelem a másik igen dinamikus ágazat. Losoncon Herczeg Ignác és Keleti Henrik is igen előkelő helyre jutnak a virilisek között, Balassagyarmaton a nagymúltú Felsenburgok is a szeszkereskedelembe kapcsolódnak be. Herczog Ignácról később még szólunk. Elöljáróban csak annyit, hogy ő is a szeszgyártásra tér át, miként a salgótarjáni Kolm Lipót. 1897-ben szesz-, bor- és sörnagykereskedőként találkozunk vele; adója állandóan emelkedik, szeszgyárrá azonban már csak a vizsgált időszakon túl, 1923-ban bővíti üzletét. 3. Gyárosok Láttuk a kereskedelem legdinamikusabb ágazataiból a legrátermettebbek a gyáripar felé nyitnak. A gyáriparos viriliseknek az utolsó két időmetszetben egyaránt 10 a számuk. Hirtelen megjelenésük az ipartörvények egy ideig adókedvezményt nyújtó, az adóalapot módosító hatásának elmúlását is tükrözik. Közülük többen 4-6 ezer korona közötti összeggel adóznak,' tehát a törvényhatóság legnagyobb adófizetőinek élcsoportjába jutnak, hiszen ezzel az összeggel már a 8-10. helyet lehet megszerezni. A virilis gyárosok főleg a megye észak-keleti területén tradicionálisnak tekinthető üvegipari központból kerülnek ki. A virilisek között azonban már nem az alapítókkal találkozunk, mivel több esetben budapesti illetőségű vállalkozók vásárolják meg a gyárakat és bővítik termelésüket. Salgótarjánban a gyáripart a részvénytársaság nagyipari formában képviseli, főleg budapesti sőt monarchia-beli tőkefelhalmozódásból. A virilisek között a vállalkozók szintjén ez nem mutatható ki, azonban a gyárak igazgatói jövedelmeik alapján szinte minden egyes virilisjegyzéken ott találhatóak. A Salgótarjánban működő üzemeknek a legnagypbb adófizetők között kimutatható legfigyelemreméltóbb hatása az, hogy az 1910-es évektől megjelennek a virilisek között a mérnökök. 1916-ben már öten vannak. Liptay B. Jenő, Balhauser István, Wabrosch Béla jövedelme főleg a szakfordításokból, illetve a műszaki fejlesztésben történő részvételük anyagi vonzataiból adódik. 4. Értelmiségiek Az értelmiségiek az 1870-es években elsősorban ügyvédek, nemesi és tekintélyes polgári családok tagjai, 500-1000 forint közötti adóösszeggel. Jövedelmük egy része csekély földbirtokukból adódik. Körükben igen jelentős és folyamatos változás figyelhető meg, konkrétabban arról van sző, hogy a nemesi, vagy tekintélyes polgári családok tagjai egyre inkább kiszorulnak a virilisek közül, mindinkább előtérbe kerülnek a zsidó származású, kimutatható földbirtokkal még nem, de földbérlettel már valószínűleg rendelkező személyek, akik jövedelmüket már az új kapitalista gazdaság szükségleteinek kielégítésével nyerik. Részt vesznek a birtokforgalom lebonyolításában, s különböző nagybirtokosok és vállalkozók mellett jogtanácsosként működnek. A teljes személyi kicserélődéshez, vagyis a nemesek és polgárok kiszorulásához és zsidó származásúak virilisek közé kerüléséhez néhány igen fontos mozzanat társul. Szembetűnő, hogy fiatal emberek váltják fel a tradicionális családok tagjait. A 30-as éveik elején jutnak a virilisek közé, míg az időszak elején a virilis ügyvédek korátlaga kb. 50-55 év között mozgott. Másik fontos tény, hogy jövedelmük is magasabb az 1900-1910-es évek virilis ügyvédjeinek, mint 20-25 évvel ezelőtt elődeiké (amely összefügghet többek