Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 2. Glósz József: Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei kisbirtokos nemesség körében (1830-1867)
290 eltörlésével, az önálló gazdálkodás kiépítésésével, az adózás terheivel újabb adósságokba keveredő rétegének. Kápolnay Károly már 1842-ben csődbe jutott, de a teljes vagyonvesztéssel járó eljárás előtt csak az 1850-es évek új polgári jogrendje nyitott utat, mivel a pátens biztosította visszaváltási joggal nem tudott élni. /16/ A fenyegető csődöt Dőry Imre 1858-ban, /17/ Dőry Mihály 1863-ban birtokának eladásával előzte meg. /18/ Dőry Geyza és Dőry Franciska ellen 1865-ben indult csődeljárás. /19/ Más, kevésbé eladósodott családtagok birtokuk egy részének eladásával igyekeztek szabadulni nyomasztó adósságaiktól. A hajdan közel 30.000 holdas birtok 1863-ra 7.671 holdra apadt. Leszámolva az elvesztett úrbéres területeket, az elkülönített legelőt, a deficit még mindig több ezer hold volt. A jelzett folyamat — a hajdani középbirtokos nemesség tömeges deklasszálódása — a korabeli publicisztika, a szakirodalom, a történetírásunk közhelyei közé tartozik. Vállalt feladatunk azonban — nem cáfolva, csupán kiegészítve az eddig elhangzottakat — az, hogy egy ezzel ellentétes tendencia érvényesülését is kimutatjuk: a birtokos nemesség egy kisebb része ugyanis a fejlődő árútermelést, a kibontakozó tőkés viszonyokat, a megnyíló osztrák piac adta lehetőségeket helyzetük megszilárdítására, anyagi gyarapodásra használták fel. /20/ Ez a jelenség legmarkánsabban egy területileg is körülhatárolható csoportnál, a tengelici birtokkomplexum és környékén figyelhető meg. Gindly Antal, Csapó Dániel, Magyeri Kossá, valamint a Jeszenszky, Vizsolyi, és a Sztankovánszky családok nem, vagy csak nagyon kicsi, s rövid idő után törlesztett összegekkel szerepelnek a be- és kitáblázások nyilvántartásában. Ide sorolhatók a Bezerédjek is, akiknek 88 ezer forintos adóssága a családon belül, birtokvásárlás révén keletkezett. E családok mindenekelőtt a gazdasági erőfeszítéseket semmivé tevő, nálunk is előrehaladott birtokaprózódásnak vetettek véget. Gindly Antalnak, Csapó Dánielnek, Bezerédj Istvánnak egyetlen gyermeke, örököse volt. Gazdasági sikereik azonban önmagában ezzel nem magyarázhatók. Az uradalom területe jórészt a Sárvíz árteréhez tartozott, másik felén pedig homokos volt a talaj, tehát a termelési adottságok közepesnél jobbnak nem mondhatók. Viszont egy-két órányira feküdt a birtok Tolnától, amely a szabályozás előtt a megye legforgalmasabb dunai • kikötője volt. A leglényegesebb eltérés azonban a birtok jogviszonyaiban volt, A Dőry birtokon 285 1/2 jobbágy- és 319 zsellértelek volt, míg a vele azonos nagyságú tengelici uradalomhoz 47 1/2 jobbágy- és 41 zsellértelek tartozott, tehát alig 1/6 része. /21/ Ez azt jelentette, hogy a jobbágyfelszabadításkor a tengelici birtokosok alig, a Dőryek viszont allódiális állományukkal megegyező nagyságú úrbériséget veszítettek. Az 1845-ös elkülönítéskor is kb. fele-fele arányban osztoztak a legelőn jobbágyaikkal. /22/ A tengelici birtokosok tehát 1/6 résznyi jobbágyi munkaerővel rendelkeztek 1848 előtt, töbszörösen nagyobb aliódiumaik megmunkálásához, mint a Dőryek. Ez szükségképpen kihatott gazdálkodásuk módjára is. A hatás kettős volt: a tengelicieknél részben extenzívebb, a Dőryeknél részben intenzívebb gazdálkodásra ösztönzött. A nemesi birtokokon szokásosnál is több juhot tartottak a tengelici birtokosok: Gindly Rudolfnak például egyedül a felsőtengelici pusztán 4.361 birkája volt 1855-ben. A juhállományhoz képest még a kiterjedt legelőterület is kevés volt, s ezért a szomszédos községektől (Gerjen, Fadd) is béreltek legelőt, illetve ugart. A Gindlyek merino és mesztic juhokat tartottak, s egy klagenfurti textilgyáros szerint kiváló minőségű gyapjút termeltek. /23/ A juhok mellett marhákat hizlaltak és svájci tehenészetet is fenntartottak. A hatalmas mennyiségű állatállományt nem lehetett pusztán legelőn tartani, átteleltetésükhöz nagyarányú takarmánytermesztésre volt
