Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 2. Glósz József: Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei kisbirtokos nemesség körében (1830-1867)

291 szükség. Ugyancsak a tengelici uradalomhoz tartozó, hasonló adottságú Bezerédj birtokon 1836-ban alig 1/3 részben termesztettek búzát, rozsot (599 hold), kétszer akkora területen (1148 hold) takarmánynövényeket és 236 holdon ipari növényeket (dohány, repce). A nagyszabású állattenyésztés mellett jelentős trágyázásra nyílott lehetőség, már 1830 táján is kb. 10 éves forgással dolgoztak, ami még évtizedek múltán is kiemelkedőnek számított. /24/ Gindly Rudolf birtokán az 1850-es évekre teljesen kiiktatta az ugart, a trágyázott földet zabos bükkönnyel vetették be. A munkaerő kérdése azonban a korszakon át mindvégig a gazdálkodás gerincét képező juhtenyésztés mellett sem volt megkerülhető. Megoldásként a szokásosnál nagyobb számú cselédet alkalmaztak (Alsó-Tengelicen pl. 4o fő) /25/, nagy számban dolgoztattak napszámosokat, részes művelésre adtak ki földet, amelynek fejében szántással tartoztak a parasztok. A Bezerédj birtokon már 1836-ban napszámban végeztették a szőlő, a kapás növények művelését, a szántás, betakarítás, trágyaterítés nagy részét. /26/ A gabona betakarítását a környező falvak parasztjaiból toborzott részes aratókra bízták a termés 1/9-1/10 részéért. /27/ 1836-ban a Bezerédyek hidjai- és apáti pusztáján 16.000 váltó forintos kiadásból kb. 9000 vft-ot tett ki a napszámbér és a konvenció. Az összegben nem foglaltatik benne a belső szolgálaton lévő személyzet bére. /28/ A rendelkezésre álló munkaerő szűkössége lehetett az egyik oka Bezerédj István 1847. évi szedresi telepítési akciójának is. A 3.000 négyszögöles telkek a letelepülők megélhetését nem biztosíthatták, így az uradalom számára kb. 100 holdnyi terület feláldozásával állandó, helyben élő, tehát olcsó munkaerő állt rendelkezésre. /29/ A munkaerő hiánya és magas költsége a gépesítést is ösztönözte. Kiss Pál már 1852-ben rendelkezett cséplőgéppel, Gindly Rudolf 1855-ben vásárolt egyet Farkas István pesti gépésztől. A korszerű gazdálkodás megkívánta szaképzettség megszerzésére ifj. Bezerédj Pál — szakítva a hagyományos jogi képzéssel — német mezőgazdasági akadémián tanult. /30/ Az allődium kiépítettsége, a bérmunka nagyarányú alkalmazása miatt a jobbágyfelszabadítás nem jelentett olyan megrázkódtatást a tengelici puszták tulajdonosainak, mint birtokos társaiknak. Felkészülten várták az 1850-es évek nagy mezőgazdasági konjunktúráját, amely megkönnyítette a termény értékesítését. Gindly legfontosabb terméke a gyapjú volt, amelyből évente kb. 100 mázsát, adott el, ami 100-170 pft közötti árat számolva, évi 10-20.000 pft. bevételt biztosított. Az 1850-es évek első felében pesti, ettől kezdve bécsi nagykereskedőknél értékesítette a gyapjút. A gabonakonjunktúra idején búzából évi 10.000 pft körüli bevétele származott. ' Jelentős tételt képezett még a kukorica és a repce, valamint a hízott marhák eladása is. Gindly Rudolf kellő tőkeerővel rendelkezve kivárta az értékesítés szempontjából legkedvezőbb időpontot: búza és kukorica termését mindig a következő évi betakarítás előtt adta el, a gyapjú eladásával 3 évig is kivárt, kedvezőbb árakat remélve. /31/ A birtokosok egy része jövedelmeinek fokozására már régóta foglalkozott árendálással is. A kiterjedt Bezerédj família tolnai rezidense, Bezerédj István már 1821-ben bérbe vete a 2.000 holdas kápolnai uradalmat holdanként 2 pft összegért. A pusztát csak rövid időre bérelték, távlatokat néző gazdálkodásról szó sem volt, egyszerűen birkalegelőnek használták az uradalmat. Bezerédj György az iregi uradalomban foglalkozott juhtenyésztéssel 1840 táján. Ugyancsak szokásban volt a távol élő rokonok birtokának bérbe vétele. /32/ Az árendálásnak a Dőry családban is voltak hagyományai. Id. Dőry Vince az 1820-30-as években éppen a Gindly nemzetség közös birtokát, a bikádi pusztát bérelte három éves időszakra. /33/ Méretében, jellegében is eltér ettől a Dőry család több tagjának vállalkozása az 1860-as években. A vagyonilag erősen differenciálódott nemzetség