Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 2. Glósz József: Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei kisbirtokos nemesség körében (1830-1867)

289 A kitáblázások következőképpen alakultak: Család 1820-29 1830-39 1840-49 Összesen Dőry - 35.083 95.470 130.553 Pft Perczel 12.000 - 55.158 67.158 Pft Bezerédj 140 - - 140 Pft Kápolnay - - 18.500 18.500 Pft Kiss 3.800 1.000 38.474 43.274 Pft Összesen: 15.940 36.083 205.602 259.625 Pft A kitáblázások aránya a betáblázásokéhoz képest 1840-49 között volt a legkedvezőbb. Tehát a hitelfelvételeknél százalékosan gyorsabban nőtt a törlesztés, de a követelések abszolút értéke ennek ellenére gyorsan növekedett. A Dőry nemzetség 1820-40 között kerekítve összesen 359.000 pft. adósságot halmozott fel, amelyből azonban csak 130.000 pft-ot tábláztatott ki. A családi birtok korabeli áron, kb. 1 millió pft-ot ért, amellyel szemben negyedmiliós eladósodottság áll. A Dőryek adóssága nem összegében volt sok, hanem aránytalan megoszlása — hasonlóan a birtokhoz — tette végzetessé a család egyes ágai számára. Dőry Sándor már 1828-ban képtelen volt a megye által kezelt Styrum-Lymburg alapítvány kölcsöne kamatainak fizetésére. Kérésére a megye a kamattartozásokat is tőkésítette. Halálakor a hátrahagyott adósság — 30.000 pft. — azonos volt a birtokának értékével. /10/ Esetében a hitelek már nem a gazdaság fejlesztését, bővítését, hanem a korábbi, gazdagabb nemzedék és a szerencsésebb rokonok életmódját mintának tekintő életvitel folytatását szolgálták. A Perczeleknél is tapasztalható, összességében egyre növekvő, sok esetben 100 Ft alatti betáblázások nem a hiteligény csökkenését, hanem a hitelképesség romlását jelezték. Egyre tetemesebb hitelfelvételekkel őrzött látszat azután sokszor látványosan omlott össze. A megye és az ősiségi jogait ébren őrző atyafiság ugyan gyakran közbelépett, hogy vagyonzár elrendelésével a huszonnegyedik órában megkísérelje megállítani a vesztébe rohanót. Kiss János ellen 1827-ben felesége kért vagyonzárlatot. Anyagi romlásának útja akár modellnek is tekinthető: adósságokkal terhelten vette át az apai örökségét, testvéreit készpénzzel kellett kielégítenie, gazdasági épületeket kellett emelni, bátyja zsidó kereskedő kezére került birtokát a zálogból magához váltotta. Éhhez jött néhány rossz termésű év, marháinak elhullása. Kölcsön felvételére szorult, kiszolgáltatva magát az uzsorások telhetetlenségének. Mindezen terhek viselésére Kiss János^égyébként tekintélyes, 6.000 Ft-os jövedelme sem volt elegendő. A helyzet mentésére tett intézkedések tovább rontották viszonyait. A gazdasági felszerelés eladása miatt le kellett mondania az önáló gazdálkodásról, vállalni az eleve kevesebb jövedelmet hozó haszonbérletet. Következő lépcső a földek zálogba adása volt, amivel végképp megfosztotta magát a talpraállás reményétől, s csupán az ősiségi jog tartotta névleg osztálya körében. /11/ Kiss János példáján bemutatott folyamat az 1830-40-es években felgyorsult. Csupán a Dőry családból hozott példák: 1834-ben Dőry Ádám ellen kért felesége vagyonzárlatot, amit a megye indokoltnak is talált. /12/ 1841-ben Dőry György ellen rendeltek el vagyonzárlatot, miután juhállományát eladta, birtokának nagyobb fele zálogba került. /13/ Ugyanebben az évben zárolták Dőry Imre javait is. /14/ 1848-ban Dőry István ellen anyja kérte az eljárást. /15/ A jobbágyfelszabadítást követő moratórium átmenetileg megállította a folyamatot, hogy azután feloldásával, az ősiség eltörlésével végkópp megadják a kegyelemdöfést a birtokosok már 1848 előtt is eladósodott, majd a jobbágyság