Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Szomszéd András: A cigánysággal kapcsolatos összeírások és statútumok forrásértéke a 17. század második felétől a 19. század közepéig

28 "

... az állandó lakhely nélkül bolyongó, és ide-oda osonva ismételt kihágásokkal vétkező" cigányokat a hatalom eszközeivel próbálják letelepíteni és a falu társadalmába beilleszteni. Ennek érdekében, meg hogy ellenőrizni tudják az eredményeket, több évben folyamatosan összeíratják a megyékkel a cigányságot. A fennmaradt összeírások évei: 1767/68., 1775., 1776. és 1777. Az 1767/68-as katonai évre járásonként készített összeírás a cigányság számszerű adatai mellett foglalkozásukat is feltünteti. Itt kaptam először választ arra, hogy a földesúr a letelepített cigánycsalád felnőtt tagjaitól konkrétan milyen ipari jellegű szolgáltatást kapott. (Főleg kovács és muzsikus mesterséget folytatnak.) Az összeírás két járás tekintetében megmutatta a cigányság térbeli elhelyezkedését is. Ebből megállapítható, hogy főleg falulakók. Sokkal bővebbek a hetvenes évek összeírásai. Ezek 12 rovatából az alábbi kérdésekre kapunk válaszokat: Melyek azok a települések, ahol telepített cigányok vannak? A cigány, vagy özvegyének a neve? A gyermekek száma és koruk? Milyen a neveltetésük (oktatásuk), milyen munkát végeznek? Lakásuk: házban, kunyhóban, vagy sátorban laknak? Jogállásuk: jobbágy, zsellér, hazátlan zsellér? A szülők és gyermekek öltözködése? A felnőttek miből élnek, milyen munkát végeznek? A helyi bírónak, vagy a vajdának vannak-e alávetve? Elhullott állatok húsával táplálkoznak-e? Lókereskedéssel illetve cserével foglalkoznak-e? Hová, mennyit adóznak? A fenti kérdésekre adott válaszok alkalmasak a családlétszám és az össznépesség megállapítására, de emellett a népcsoport vándorlását is nyomon követhetjük. Ugyanakkor az összeírások fogyatékosságai, ellentmondásai is kitűnnek. Erre az időre datálhatok ugyanis azok a rendelkezések, melyek a cigánygyerekek nem cigánycsaládokhoz való kötelező adását írják elő. Ezen intézkedés következménye lehet, hogy feltűnően kevés például a leányok aránya a fiúkéhoz képest. De megválaszolásra váró kérdés az is, hogy a családok száma miért mutat olyan erős emelkedést 1777-ben 1775-höz képest. (Ezen összeírások kor és nem szerinti megoszlását az I. sz. táblázat mutatja.) A gyermekek neveltetésére adott válaszok általában sablonosak. "

Neveltetnek, mint a falusiak

", "

cigány módon neveltetnek

", de több helyen találni megjegyzést arra vonatkozóan^ hogy milyen szakmát tanulnak, illetve milyen munkát végeznek a 10-18 év közötti cigányfiúk. Iskolába járásukra viszont elenyésző adatot találtam. Életmódjukra, lakáskörülményeikre, öltözködésükre, elhullott állatokkal való táplálkozásukra utaló adatokból ellenben nagyon jól kirajzolható a kép a beilleszkedésüket illetően. Kimutatható többek között az is, hogy járásonként mennyire eltérő magatartási normákat követnek. Az összeírások tanúsága szerint a vajdai intézmény erre az időre megszűntnek látszik, mindenütt — legalábbis az összeírások szerint — a helyi bíró alávetettjei a cigányok. A foglalkozási rovatok adatai szerint a legelterjedtebbek a fémek