Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Szomszéd András: A cigánysággal kapcsolatos összeírások és statútumok forrásértéke a 17. század második felétől a 19. század közepéig
29 megmunkálásával kapcsolatos mesterségek (kovács, szegkovács, lakatos), de van üstfoltozd is. A második helyen áll a szórakoztatás, a zenélés. A földműveléssel mindössze négy család foglalkozik. A lókereskedelmet sehol sem gyakorolják. Az is kitűnik az összeírások foglalkozási rovataiból, hogy a cigányközösség saját maga számára sohasem termel. Termelői tevékenységük mindig a cigányközösségen kívüliek számára jelenthetett használható árút. A cigányközösség részére a fogyasztó mindig a nem cigány, a paraszt. A cigánycsoportok megélhetését mindig is a nem cigánynépesség biztosította, cserébe a cigányok ilyen vagy olyan tevékenységéért. A 18. század hetvenes éveiben keletkezett cigányösszeírások számadatai alkalmasak arra, hogy összehasonlítsuk azokat a nem cigány lakosság összeírásaival. Ezek egybevetése azt mutatja, hogy a cigánylakosság az összlakosságnak 1775-ben 0,77 %-át, 1776-ban 0,96 %-át, 1777-ben 1,2 %-át teszi ki. Az állami adózásra csak részben vannak adataink. A hiányzó járások esetében pedig becslésekre vagyunk utalva. (Megyei szinten nem jelentős, 100-250 forintot tehetett ki évenként a cigányság adója.) Ugyancsak becslésekre szorulunk a telepítő földesurak számára végzett robotmunka tekintetében is, ugyanis a jogállást tartalmazó rublikákat hiányosan töltötték ki. Ha fele-fele arányban vesszük a házas- és hazátlan zsellér jogállású cigánycsaládokat, akkor például 1777-ben a 427 család 3800 gyalogrobottal tartozott földesurainak. A szakirodalom egységes abban, hogy a két uralkodó rendeletei a megtelepedést illetően elérték céljukat. Hozzávetőlegesen a magyar királyságban 40-50000-re teszik azon cigányok számát, akik első lakói lettek a faluszéli cigánytelepeknek. Újabb gondot a török birodalomból érkezett, ún. oláhcigányság megjelenése jelentett, akik mivel állandóan vándoroltak, az összeírási lapokon sem szerepelnek. Ezek ellen az új bevándorlók ellen — kik szokásaikban és kultúrájukban is erősen eltérnek az itt már letelepedettekétől —, hozza a megye 1806-ban rendeletét, melynek lényege, hogy szigorítsák meg utipassusuk kiadását, és a községi bírák közmunkára foghassák be a vándorló csoportokat. A már korábban letelepedett cigányság összeírása levéltárunkban 1838-ból három járásból: (kékkői, losonci, szécsényi), 1844-ből pedig egy járásból, a fülekiből maradt meg. Bár két időmetszetben keletkeznek az összeírások, kérdőpontjai azonosak. A 19. sz. 30-as 40-es éveiben keletkezett összeírások négy összetett kérdésre adnak választ: 1. A cigány férfinak és feleségének neve, életkora, gyermekeinek neve és életkora? 2. Hány esztendeje élnek a faluban? 3. Mivel foglalkoznak? 4. Milyen a magatartásuk, voltak-e büntetve? (Megyei és járási szinten az adott időszakban a cigányság létszámát és foglalkoztatottságát a II. sz. táblázat mutatja.) Hangsúlyozom, hogy ezek az adatok a letelepedett cigányságra érvényesek. A
