Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 1. Tóvári Judit: Polgárosodás és helyi hatalompolitika 1872-1917 között
282 A régi polgárjog birtokában levő kereskedők, beilleszkedve a polgári állam kereteibe, ott is a fejlődés mozgatóivá váltak. A legmozgékonyabbak a kapitalista termelés által leginkább foglalkoztatott kereskedelmi ágakból kerültek ki. így pl. a vaskereskedelemmel foglalkozó két régi polgár tőkebefektetései révén, valamint a várospolitikában és az országos politikában való részvételükkel teljesen bekapcsolódtak a polgári állam vérkeringésébe. Ott találjuk őket az ipari részvénytársaságok és pénzintézetek igazgatóságaiban, a házutalajdonosok között, sőt az egyiket az országgyűlésben is. Az új polgárság soraiban a zsidó eredetűek a kereskedelem területén találták meg felemelkedésük biztos talaját. A feudális viszonyok között jogfosztott zsidóság előtt két út maradt nyitva: 1. Bekapcsolódhatott azokba a kereskedelmi ágakba, amelyek a nagy kereslet révén külországokba továbbították az árut. Zsidó vállalkozóké volt a bor-, a termény-, a dohánykereskedelem, valamint a nagykereskedelem is. 2. Másik lehetőségként az kínálkozott számukra, hogy mint a koronauradalom korcsma- és boltbérlői telepedjenek le. Befektetési lehetőség híján előbb tehát megindult a kereskedelmi tőke felhalmozódásának folyamata és amikor lehetőség nyílt a mobilizálásra, éltek is ezzel a lehetőséggel. Földbirtokba ugyan kevesen kötötték le tőkéjüket, a háztulajdon viszont annál biztosabb befektetésnek látszott. A századfordulóra éppen a virilisekből alakult ki a város finánctőkéseinek a csoportja. Ebben a folyamatban a kereskedelmi tőke és a bankokba fektetett töke játszotta az elsődleges szerepet. . 2. Háztulajdonosok Jellegzetesen alakult a háztulajdonosok csoportja. A birtokát vesztett kisnemesség ezen a területen próbálta korábbi életszínvonalát, vagy inkább annak a látszatát fenntartani. A csoport fele olyan nőkből állott, akiknek a házastársa valamely más kategóriában szintén tagja volt a legnagyobb adózók csoportjának. A viriliseknek ez a rétege volt a legpasszívabb. Nem politizált, a kapitalista termelés áramlatába is legfeljebb közvetve kapcsolódott be. Sem pénzintézetek, sem ipari részvénytársaságok vezetőségében nem találkozunk a neveikkel. Az előzőekben már más foglalkozási kategóriáknál is láttuk, hogy milyen nagy jelentősége volt a házbirtoknak. A háztulajdon azonban önmagában kevés volt ahhoz, hogy tulajdonosát hosszabb ideig benn tartsa a virilisek között. 3. Részvénytársasági vezetők Az ipari és pénzintézeti részvénytársaságok vezetőségének vizsgálatával arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen mértékben volt zárt a város gazdasági vezető rétege. Az 1380-as években a Takarékpénztáron kívül még három pénzintézet működött a városban: A Miskolci Hitelintézet, a Borsod-Miskolci Hitelbank és a Takarékegylet. Ekkor a Hitelintézet részvényeinek közel 1/3-a kereskedők kezében volt. Nem véletlen, hogy ez a pénzintézet igen jelentős kereskedelempártoló tevékenységet folytatott, ugyanakkor érdekeltséget szerzett Felső-Magyarország legnagyobb élelmiszeripari vállalkozásában, a Borsod-miskolci Gőzmalom Rt-ban is. A Hitelintézet nyolctagú igazgatósága — egy kivételével — virilizmus révén tagja a városi képviselőtestületnek, négyen pedig ott ültek a Gőzmalom igazgató
