Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 8. Soós László: Egy eladósodott kisbirtokos paraszti család hiteltörlesztési esélyei a két világháború között a Dél-Alföldön
259 tartozási összegre — becslések szerint is elérte az évi 2000 pengőt. Rövid úton belátható, hogy még intenzív állattartás mellett sem felelhetett meg ez a birtokos azoknak a követelményeknek, amelyeket a hitelezők és az adóteher révén az állam tőle elvárt. A gazdasági válság időszakában a közel ötezer pengő jövedelem előállítására ilyen nagyságrendű alföldi birtok nem vállalkozhatott. Az 1933. év őszére a család szinte teljesen fizetésképtelenné vált. A korábban ismertetett terményeken kívül még 5 disznó várt eladásra, ami a gazdaság éves bevételét — az adott körülmények között — már lényegesen kedvezőbbre nem módosíthatta. A zárgondnok jelentései alapján a Kereskedelmi Bank vezetősége úgy döntött, hogy további fizetési haladékot nem ad, és kezdeményezésére 1933. december 7-re bírósági végzéssel a jelzáloggal terhelt birtokra árverést rendeltek el. A bank részéről rutinszerűnek mondható művelet elkerülhetetlenségét egy pénzügyi szakember már 1928-án megjósolhatta, hiszen ezt a birtokot ilyen nagy teher mellett már egy-két rosszabb termést hozó év is tönkretehette. A magyar mezőgazdaságra nehezedő eladósodás a harmincas években sok gazdaság csődbejutását eredményezte. A mezőgazdaság gondjainak enyhítésére hozott intézkedés mentette meg Schriffert Józsefet is attól, hogy a földje dobra kerüljön. A gyulai járásbíróság bejegyzése szerint adósunk kérvénye alapján birtokát 1933. november 23-án védetté nyilvánították. /15/ Az 1933. október 24-én életbelépő 14.000/1933 M.E. sz. rendelet létrehozta az ún. védett adósok kategóriáját. Védettséget kérhetett minden gazda, aki ingatlanát a kataszteri tiszta jövedelem 15-szörös szorzatán felül megterhelte. Az ilyen birtokos elleni végrehajtási eljárásokat 1935. október 31-ig felfüggesztették — a határidőt később a 10.000/1935 M.E. sz. rendelettel 1937. október 31-ig meghosszabbították — és ezen idő alatt a kamattörlesztést évi 3,5 %-ra, a tőketörlesztést 0,5 %-ra mérsékelték. A védettség kimondásával a gazdaságot fenyegető közvetlen veszély elmúlt, de az időhaladék alatti erőgyűjtés lendületét a családfő váratlan halála zavarta meg. Az 1933 decemberében elhunyt F. Schriffert József felesége két nagykorú és két kiskorú gyermekkel maradt özvegyen. Az özvegy, mint a birtok haszonélvezője, mindent elkövetett, hogy birtokukat a gyermekei számára megmentse. Leveleiből az átlagosnál műveltebb, erős akaratú asszony képe rajzolódik elénk. Célját a bankhoz írt levelében az alábbiak szerint fogalmazta meg: " Két nagykorú fiam, kik a gazdálkodást tovább vezetik, józarr gondolkodású s ami Tő szolid emberek, kiknek legfőbb céljuk lesz édesapjuk^ által teremtett zilált anyagi helyzet lassú, de biztos rendezése, mert tudják, hogy minden egyes kifizetett pengő adósság után egy darab földet szereztek maguknak vissza örökségül ". /16/ Az örökség pedig nem mondható nagynak, mert az apa nevén szereplő ingatlanok és gazdasági felszerelések értéke alig háromezer pengővel haladták meg az adósságok összegét. A birtok védetté nyilvánítása után a Kereskedelmi Banknak törlesztendő évi részlet 1714 pengőről 628-ra csökkent. A lényeges könnyítés ellenére sem remélhették az örökösök, hogy a gazdaság kitermeli a mentességhez szükséges anyagi eszközöket. A két helyi takarékpénztárnál három havonként lejáró váltókölcsön és banki tartozás terhei végül is arra kényszerítették a család tagjait, hogy 1936-ban az anya nevén lévő birtokot eladják. Az így kapott 16.000 pengőt a még meglévő takarékpénztári tartozások kiegyenlítésére fordították. /17/
