Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 7. Ortutay András: Egy esztergomi földműves család gazdasági és társadalmi viszonyai a 18-19. században
249 1imitációkban hosszú ideig nem is szerepelt a szántó, a rét mennyisége, hanem csak a háztulajdon és appertinentia-i után adóznak a tulajdonosok. A 18. század első évtizedeiben az iparosok és a kereskedők (túlnyomóan németek, s csak kisebb részben magyarok és rácok) ugyanúgy foglalkoztak földműveléssel és a vagyoni viszonyokat elsősorban befolyásoló szőlőműveléssel, mint a csak mezőgazdasági termelésből élő rétegek. Ezen utóbbiak között a magyar mellett más nemzetiséget, népréteget nem találtunk. Ezeket úgy tudtuk megkülönböztetni az egyéb etnikumoktól, hogy a föld megműveléséhez ők elegendő igavonó erővel rendelkeztek. 1720-ban 13 Horváth család élt a szabad királyi városban. Forrásaink bizonytalanságából csak feltételezhetjük, hogy köztük van az a Horváth I. Mihály is, aki a későbbiekben vizsgált család első ismert tagja lehetett. Biztos adatunk csak 1739/40-ből van, amikor a házatlanzsellérek összeírásában szerepelt egy Horváth II. Mihály, aki már 1741/42-ben mint önálló háztulajdonos szerepel. A háztulajdon, amit az előző két év valamelyikében szerzett, a mai Mikszáth Kálmán utcában (Szent Anna utca) volt. A korábbiakban jeleztem, hogy a földtulajdon még nagyjából azonos volt a városlakók között, s így Horváth II. Mihály 1742/43-ban a 40 menzúrás telken álló ház mellett 4 ló, 1 tehén, 2 borjú, 1 disznó és 39 akó (a város határán kívül termett) bor után adózott. A limitáciőt végigtekintve, az igaerő emelte csak ki az azonos típusú gazdák közül. A város második negyedében — amely területen elsősorban gazdák éltek ~ a második legnagyobb adóösszeget fizette. Húsz évvel később olyan új épületet vásárolt, amely vegyes anyagú volt. A család 5 tagból állt, s e mellett egy zsellér-házaspár is élt a épületben. Horváth II. Mihály 1765. június 8-án tette le a polgáresküt. /5/ Hogy a földműves Horváth Mihály minden alkalmat megragadott a gyarapodásra — mint társai is tették —, jól mutatja az, hogy a dorogi út mentén lévő földekből 10 évre vállalt fel bérletet, majd azon 19 társ között volt, akik a Nyárás-szigeten levő kaszálókat kibérelték. Ebben az időszakban került sor egy új adóztatási rendszer kialakítására. Korábban a városi hadi- és háziadónál nem vették figyelembe azt a változást, amelynek során a házhoz tartozó — és ettől egyre inkább elváló — úgynevezett appertinentia-k helyett most a ténylegesen figyelembe vehető gazdasági erőt vették alapul. Horváth II. Mihály 1774/5-ös adófelosztása mutatja a változásokat: 1 ház, 55 menzúra telek; 9 pozsonyi mérő szántó; 4 kaszás rét; 3/4 fertály 4/8 szőlő; 3 ló; 1 tehén; 1 borjú; 1 kecske. Horváth II. Mihály halála után fia Horváth József vezette tovább az özveggyel közös gazdaságot. 1783. március 14-én tette le a polgáresküt: " Horváth Mihály polgár fia Horváth József mesterség nélküli a szokott esküt letéve, 4 forint fizetése mellett a polgárok közé számíttatik ". 767 Horváth József polgárrá válása egybe eshetett özvegy édesanyja halálával. Tény az, hogy 1784-ben három lány testvére panasszal fordult a város tanácsához, hogy testvérüket az örökség kiadására szorítsa. Alapvető gondot kellett rendezni: az életképes gazdaság fenntartását, ami a család egyéni problémáitól függetlenül, vagy azokat érintve, még sok gazdaságot érintett a városban. 1784. november 8-án
