Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 7. Ortutay András: Egy esztergomi földműves család gazdasági és társadalmi viszonyai a 18-19. században
250 a város vezetése úgy döntött, hogy Horváth Józsefet kötelezte arra, hogy a testvéreit illető " obiigókat " állítsa ki és adja át nekik. Lánytestvérei már mind a hárman férjnél voltak, s az örökségből rájuk eső javakat pénzzel kellett megváltani, hogy a gazdaság ne gyengüljön meg. A tíz hold alatti gazdaságok fennmaradását a több testvér utáni osztozkodás az esetek többségében lehetetlenné tette. Horváth József számára sem lehetett könnyű testvéreinek a kifizetése. Ezt bizonyítja talán az is, hogy 1786-ban a dorogi postaút javításánál rengeteg fuvart vállalt. Az 1786/7-es adóösszeírás szerint a testvéreivel való osztozkodás után megtartotta a szántóföldeket és a kaszálókat, a szőlőkből viszont kénytelen volt átengedni egy tekintélyes részt. Anyagi gondjai is lehettek ebben az időben, mert 1786. január 17-én 15 forintnyi kölcsönt vett fel egy árvapénztári hagyatékból. Sajnos a város 1789-1793 közti iratanyaga szinte teljességében elpusztult, de a szórványos adataink alapján megállapítható, hogy Horváth József a város gazdasági intézője volt ezekben az években. Az 1801/2-es összeírás szerint Horváth József már megnövelte vagyonát, hiszen az alábbi tételek után adózott: 1 ház, 151 öl telekkel; 12 pm 1. osztályú szántó; 3 pm 3. osztályú szántó; 2 kaszás 2. osztályú rét; 2 kaszás 3. osztályú rét; 1 fertály 4/8 szőlő; 2 ló; 1 tehén; 1 borjú és 379 öl szérűskert. Ha nem is a legmódosabb, de a jómódú gazdák közé tartozott Horváth József. Ezt bizonyítja, hogy második feleségével, Szabó Ilonával olyan komoly birtokgyarapításba fogott, mint amilyen az 1803. január 30-án megvásárolt diósvölgyi szőlő volt. 1789. szeptember 4-én született fia, Horváth III. Mihály, aki Oerenaas Erzsébettel kötött házasságot. Mint a Horváth családban általában, ezen esetben is magyar gazdálkodó családból került ki a házastárs. A fiatalok egy kenyéren éltek a családfővel, akinek közben jövedelme és így adófizetési kötelezettsége is nőtt. A következők után adózott: 1 ház, 151 öl beltelekkel; 15 pm 1. osztályú szántó; 3 pm 3. osztályú szántó; 2 kaszás 2. osztályú kaszáló; 2 kaszás 3. osztályú kaszáló; 1/4 és 7/8 szőlő; 2 ökör; 1 tehén; 1 borjú; 1 sertés; 192 öl szérűskert és 187 öl káposztás. A környéken élő családok között a jobbmódúak közé tartozott Horváth József, de úgy a kereskedők, mint az iparosok között is akadtak többen, akiknek a földbirtoka, állatállománya és ennek következtében adóterhei is nagyobbak voltak. A limitációkból azonban nyomon követhető, hogy Horváth József az 1810-es években 3 pozsonyi mérő első osztályú szántó földdel továbbnövelte vagyonát.
