Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 7. Ortutay András: Egy esztergomi földműves család gazdasági és társadalmi viszonyai a 18-19. században
248 rendelkezett a szerepvállaláshoz szükséges előélettel, hiszen az esztergomi Bencés gimnázium tanítványaként 15 évesen szökött át 1849. februárjában a Dunán, s állt be honvédnak, majd apja halála után annak vagyonából igen tekintélyes summa letételével szabadult a császári zsandárság közlegényi beosztásából. /2/ Vagyis arról van szó, hogy Horváth József Mihály 1848-as személyes szerepvállalásán túl a család korábban elért eredményei is befolyásolták 1861-es politikai karrierjét. Esztergom szabad királyi város levéltárában megmaradt a városi lakosság adóösszeírásának és a limitációknak a sorozata 1720-tól 1860-ig. Az adózó népesség összetételét változó összeírási szempontokból bemutató anyagot sok-sok szempontból használhatjuk fel, mivel egy-egy évi kötet 400-2.000 adózó adatait tartalmazza. De nemcsak egy-egy év keresztmetszetét vizsgálhatjuk, hanem egyéb forrásokat is bevonhatunk. A limitációk mellett felhasználtuk a szabad királyi városi római katolikus plébánia anyakönyveit, a város magisztrátusának iratanyagát. Ha nem teljesen is, de használtuk a városi törvénykezési fondók anyagát, az esztergomi járásbíróság mellett működő telekkönyvi hatóság betéteit, a korszakra vonatkozóan az esztergomi Bencés Gimnázium anyakönyveit, a 19. század második felének helyi újságjait és a család mai tagjának, Horváth Kálmánnak a tulajdonában lévő családi iratokat. Kiindulási pontunk, az összehasonlítások alapja mindig a limitáciő volt. Véleményünk szerint — a jegyzőkönyvek erre vonatkozó adatainak alapján is valószínűsíthetően — ha ezek a források nem is teljesen azonos képet adnak az egyes adózók vagyoni viszonyairól, de egy társadalmilag ellenőrzött, azonos szintre csökkentett kép rajzolható meg adataik alapján. 1683. október 28-án Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly főherceg, a szövetséges keresztény seregek fővezérei együtt léptettek fel az ostrom során megrongált hídon Esztergom ősi — királyi és érseki — várába. A Bakócz kápolna töröktől is megkímélt káprázatos reneszánsz kistere az egész Közép- és Nyugat Európát felrázó esemény színtere lett ezáltal. Bécs sikeres megvédése után ugyanis a keresztény seregek első, térképeken is rögzízthető katonai sikerüket érték el. Ki gondolta volna, hogy Esztergom 16. században megerősített, a török által kevéssé tovább fejlesztett, korszerűtlen vára a következő két évtizedben három ostromot is megél. 1685-ben a török Sátán Ibrahim, 1706-ban II. Rákóczi Ferenc majd egy hónapra rá Starhemberg Guidó ostromolta meg a várat. A vár és a lábainál fekvő viziváros, valamint a török időszak Rácz városa nehezen települt újjá. Ráadásul 1706-ban adataink szerint minimum nyolcvan olyan magyar családot űztek el, akik a Rákóczi féle ostrom után kurucz érzelmeikkel tűntek ki. /3/ A vármegye két nagy egyházi földesura — az érsekség és a káptalan — ennek következtében ötnegyed századig nem települt vissza a jelentéktelen romos kis városba. A városban mégis betelepülők döntően a Duna túlparti falvaiból jövő, feltehetően évszázados hagyományokkal rendelkező magyarok voltak. (Bottyán János egyik panasza szerint a bíró és a teljes magisztrátus az ő köbölkúti zálogbirtokáról szökött jobbágy volt.) /4/ Végvári, katonai, tiszti eredeztetésű volt az a nemesi csoport is amely a vármegye és a város tisztikarában talált érvényesülési lehetőséget. Pontosan nem tudjuk meghatározni, hogy a későbbiekben jelentős szerepet játszó német iparos és kereskedő réteg már a 17. században megtelepült-e, vagy csak a magyarok 1706-os kiűzése után vetette meg a lábát. A magyar-kuruc tulajdonosok vagyonelkobzása során új tulajdonosokként a vár obsitos katonái tűnnek fel. Ezeknek a 18. század elején a város határán belül egy-egy házhoz azonos mennyiségű szántóföldet, rétet állapítottak meg. A
