Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 7. Ortutay András: Egy esztergomi földműves család gazdasági és társadalmi viszonyai a 18-19. században
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Ortutay András: EGY ESZTERGOMI FÖLDMŰVES CSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYAI A 18-19. SZÁZADBAN 1860. október 20-a után, az októberi diploma kiadását követően megbolydult Esztergom szabad királyi város is. 1861. január 15-én megválasztotta a város polgársága a 82 tagú városi képviselőtestületet. A legtöbb szavazatot Meszéna János, Esztergom vármegye 1849-es alispánja és testvére Ferenc kapta. Egy idős kereskedő és egy idős földműves után a legtöbb szavazatot egy 26 éves földműves fiatalember, Horváth Mihály kapta. 150 szavazattal kapott többet mint Besze János, Esztergom városának 1848-as országgyűlési képviselője, és egyben nemzetőr parancsoka. Az 1861. január 15-i tisztújításnak országos szenzációja is volt. Kötelező lokálpatriotizmusunkat félretéve azonban itt elsősorban az időtényezőre kell hivatkoznunk. Ezért a következőkben Esztergom szabad királyi város közgyűlési jegyzőkönyvéé a szó: " Meszéna János úr szokott tapintat tellyes s mély behatást idéző szavakkal előadó, miként ezen alkotmányos öröm únnep emlékére, melyet Esztergom sz. kir. Város mai nap megülhetni szerencsés — nem lehet, s nem szabad megfelejtkezni azon férfiakról, kik alkotmánya szabadsagunknak, habar meg nem is az egész törvényes jog alapunk ertelmebeni kivívásában nem csekély fáradozás és feláldozási küzdelmeket tanúsítottak, az illyes hazafiaknak érdemeiket miután e királyi varosnak, egyébbel mint szerény de csak a tiszta erények által érdemelhető tiszteletbeli képviselői állomással jutalmaztatni hatalmában nem áll, azért ezen szerény, de a szabad királyi varos által legnagyobb kitüntetést tanúsító tiszteletbeli képviselőségre indítványozza... ", s ezt követően a névsorban itt jeles egyházi vezetők szerepelnek. Olyanok, akik a magyar nemzet ügyében már korábban is állást foglaltak: kiemelkedő tudósok, írók, a város jeles szülöttei. A városra azonban az ezt követő jegyzőkönyvi mondatok hívták fel mind az ország, mind a császári rendőrség figyelmét: " hogy haza szeretetük miatt üldözötekké mi több hontalanokká vált hazánk fiai közül Kossuth L^jos, Klapka György és Gróf Teleki László urakat a fentebb felsorolt" díszes, s Esztergom Kir. Városának csak fény tiszteletet adó dísz képviselői sorába szinte felvenni, s érdemeik szerint jutalmát e záltal is kitüntetni kellenék ". 717 Elnézésüket kérem, hogy most adós maradok az országos figyelmet felkeltő esemény további alakulásának bemutatásával, hiszen most visszatérek Horváth Mihály személyéhez, aki 1860. október 20-a után igen aktív szereplője volt Esztergom város politikai életének. A 19. században az Esztergomhoz hasonló nagyságú hanyatló városok számára is meglepő lehetett ugyanis egy, a közügyek intézésében gyakorlatban (nem nemes) ember ilyen szintű szereplése. Magyarázatot erre egyrészt az 1854-ben meghalt tekintélyes földműves apának a városban betöltött szerepe adhat, aki 1848-ban a városi nemzetőrség egyik százados-kapitánya volt, majd ezt követően haláláig — a Bach-korszakban is — a városi tanács tagja maradt. Másrészt viszont Horváth József Mihály is
