Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 5. Szabó László: Családszervezet és családi gazdálkodás a Jászságban a 18-19. században

233 hogy a nemzetség nevében folyamodó 18 névszerint említett jász testvéreiket, rokonaikat, atyafiaikat, társaikat képviseli, azaz valamilyen vérségi kötelék, rokoni csoportosulás fejei a nemzetségen belül. Ezt követően a nemzetségnek, hadnak és famíliának mindig nagy szerepe van, s összeírásokban nyomon követhető az egy nevűek egymás közelében lakása, atyafiságos osztozkodása, helynevekben a hadas település nyoma. Természetesen a korai időszakban a családformára forrásaink nem engednek következtetni, de a vérségi kapcsolatok jelentősége kitűnik, s a már értékelhető forrásokban kirajzolódik a meglévő nagycsalád körvonala is. b/ A jász (jászkun) privilégiumok kezdettől fogva komoly kötöttségeket, szolgáltatásokat rónak a jászok közösségére, s ezeket kezdettől fogva családokra lebontva kell teljesíteniük. A kommunitás sohasem egyénekben, hanem családokban számol, ezután veti ki a katonaállítás (katonáskodás), királyi- és községi adók, közmunkák terhét. A család létszámától nem függ a teher, egy család egy egység. Ezért a famíliának érdeke, hogy együtt maradjon. Szétválás esetén minden családrészre ismételt teher esik, a szolgáltatások megsokszorozódnak. A redempció ezt a korábbi gyakorlatot megerősíti, s hiába birtokol valaki több földet, csak bizonyos pénzadója emelkedik, egyéb — s tudjuk igen terhes — szolgáltatásai nem változnak (fuvarozás, beszállásolás, közmunkák). Az együttmaradás továbbra is érdek. c/ A jászok közössége csak akkor fogadott be valakit kívülről, s vált ő vagy utóda a közösség igazi tagjává, ha családi kapcsolatot létesített a helybeliekkel, beépült valamely famíliába. Vonatkozott ez a papra (űászkisér református), jegyzőre, tanítóra, kereskedőre, iparosra vagy gazdálkodóra egyaránt. Az ilyen beköltözött kénytelen volt a vő terhes szerepét vállalni, hogy utódai teljes jogúak lehessenek. A család tehát menedék, a rokoni kapcsolat életlehetőség a jövevénynek, különben talajtalan. A máshová elköltözött, családból kiszakadt egyént "a közösség csak akkor fogadta vissza, ha családja adott neki helyet, szavatolt érte. A tágabb értelemben vett rokonság állandó számontartása a várható örökség miatt erősítette a rokoni kapcsolatokat, óvakodtak attól, hogy akár távoli rokont is megsértsenek, nehogy végrendeletileg kitagadja. Másfelöl az adásvételnél a rokonoknak és ezt követően a szomszédoknak elővásárlási joguk volt; számtalan példa van rá, hogy élnek jogukkal; megakadályoznak olyan vásárlást, amely már létrejött, mert a három napon át publikált adásvétel előtt őt nem kínálták meg a földdel, házzal, kerttel. Gyakoribb azonban a szabályos adásvétel, ami mutatja, hogy a rokonság, a rokoni kapcsolatok fontos szerepet játszottak, s ez a családi kapcsolatokat is erősítette, támasztékot adott neki. d/ A redempcióban minden közösségben kialakult egy mérték (a népesség és határnagyság arányában), amelyet a redemptus jog alsó határának tekintették. Ha a tőkeföld ennél jobban felosztódott (ennek arányában csökkentek a járulékos földek), akkor az illető elveszítette a redemptus jogát, irredemptussá vált, noha ősei magasabb kategóriába tartoztak. Éppen ezért marad együtt sok, e határra került család, mert a szétválással egyenként alacsonyabb társadalmi sorba és hátrányos helyzetbe kerülnének. A 19. század első felében a birtokaprózódás korában emiatt növekedik meg a nagycsaládok száma. Országos tendencia ez, ám mégsem azonosítható a másutt zselléresedés miatt felszökő összetett háztartásszám emelkedéssel. e/ A jászoknál vizsgálataink szerint a redempció és a Jászkun Statútumok általában meglévő tendenciákat szentesítettek, meglévő gyakorlatot tettek törvénnyé. A fiági örökösödéssel is így van ez, mégis a redempció, majd a Statútumok megmerevítik a korábban rugalmasabban alkalmazható népi joggyakorlatot. Ez a joy intézményesítette azt, hogy a fiúk kisebb