Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 5. Szabó László: Családszervezet és családi gazdálkodás a Jászságban a 18-19. században

234 testvéreikről, leánytestvéreikről kötelesek gondoskodni, háztartásukba befogadni. Ugyanakkor az öreg gazdát arra ösztönözte, hogy a földjét haláláig tartsa együtt-kisebb lányai, árván maradt, de a családban élő unokái miatt. Míg az előbbi a család létszámot növelte, esetleg vő befogadásával megindulhatott egy újabb nagycsaládi képződmény kikristályosodása, az utóbbi együtt tartotta a végsőkig a nagycsaládot, vagy a töredék családelemeket. f/ A Jászkun Statútumok pontosan körvonalazzák, s a szokásjogot is érvényesítik az özvegyi öröklésjog terén. Eszerint az özvegy nő, amíg ismét férjhez nem ment, a férje vagyonának kezelője, a család gyakorlati feje. Érdekében áll mindaddig, amíg magatehetetlenné nem válik — szerződés kikötésével ezután is — együtt tartani a családot, gazdálkodni, birtotok gyarapítani, s fiainak fel nem osztani a vagyont. Ennek köszönhetően az özvegy nők száma (a nagycsaládban nemcsak családfőként de az elhalt férj jogán menyként örökösen is) hihetetlenül magas a Jászságban. 1852-ben pl. Jászberényben 870, Jászapátiban 320, Jászárokszálláson 423, miközben ugyanezen településeken az özvegy férfiak száma ugyanekkor 196, 91, illetve 134. Tudjuk azt is, hogy az özvegyen maradt férfiak átlagosan három hónap alatt újra megnősültek, s az említett szám magas korúakra vonatkozik inkább. A nőknek az újra férjhez menetel nem állott mindig érdekükben. g/ A kialakult széttagolt családi gazdaságok, a több üzemhely összekapcsolása az olcsó, kiadást nem igénylő családi munkaerővel, szintén a nagyobb létszámú családok együttmaradását tette szükségessé. Akárhány példát hozhatunk arra, hogy a csonkán maradt, kislétszámú család bérbe kell, hogy adja birtokát, illetve ezt követően el is zálogosítja, ami aztán eladáshoz vezet. A rokoni elővásárlási jog miatt rendszerint a zálogbirtok is rokoni kézre jut, de ez éppen az elvált családrészek közötti, immár nem harmonikus viszonyt fejezi ki. Mindezek a tényezők, s az ebből következő számos kisebb, itt fel nem vázolható erő állott annak hátterében, amely a jászsági nagycsalád különélő formájához, jellegzetes gazdálkodásához vezetett. Mivel a jászok ilyen intézménye, s az itt vázolt tendenciák nagy múltra tekintenek vissza, a 17. század első harmadától kezdve viszonylag nyugodtabb fejlődés indulhat meg, szerves alakulattal kell számolnunk, s olyan mechanizmussal, amely a változásokhoz célszerűen és rugalmasan alkalmazkodni tudott. Nem jelentett törést a redempciő, a II. József korában bekövetkező jogcsonkitási kísérlet, az 1848-as jogi nivellálódás, a pusztabirtokok eladása, majd a kerület önállóságának megszűnése sem. Már a 18. században jelentkező és lassan a kapitalizmus kori állapothoz közelítő polgári földtulajdonnal együtt alakul át a családforma, válik életkeretté, gazdálkodási formává, s birtokszerző mechanizmussá egyaránt. IRODALOM Az előadásban felvázolt folyamatot e helyen példákkal, bizonyító anyaggal szerteágazó volta miatt, lehetetlen alátámasztani. Csupán kutatásaim summáját kívántam e tekintetben adni. A mellékelt irodalomjegyzék azonban e kérdésekre vonatkozó eddigi főbb publikációimat tartalmazza. Most nem hivatkozom egyéb, más tájakon végzett hasonló jellegű vizsgálataimra. Publikációim jegyzékét Szabó István néhány munkájával egészítem ki, akivel e kérdésen együtt dolgoztam. Más szerzők felhasznált gazdag munkáit ugyancsak az idézett publikációk tartalmazzák hivatkozásaikban.