Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 3. Kaposi Zoltán: Nagybirtok és népessége Somogyban a 19. század elején
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Kaposi Zoltán: NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE SOMOGYBAN A 19. SZÁZAD ELEJÉN A török hódoltság után Somogy megye a láp és mocsár vidéke volt, írja Bél Mátyás. A terület elnéptelenedett, így elsődleges feladattá vált az újratelepítés, ami a 18. századtól a 19. század közepéig tartott. A 18. század közepétől jelentkező konjunkturális lehetőségek nem hagyták érintetlenül Somogyot sem: jelentősen nőtt a népesség, az- uradalmak bekapcsolódtak a termelésbe, stb. Ebben természetesen a nagy- és középbirtokok jártak az élen. Előadásunk a mezőgazdasági termelés alapvető feltételeinek egymáshoz való viszonyát próbálja meg jellemezni. A technológiai adottságokat állandónak véve, a 19. század elején a mezőgazdasági termelés lényegében két tényezőtől függött: a rendelkezésre álló földterülettől, valamint az adott területen élő népesség nagyságától. A kettő egymáshoz való aránya adja az ún. eltartóképességet, ami viszont egy rendkívül nehezen meghatározható fogalom. A fentiek vizsgálatát egy szerencsés körülmény tette lehetővé. A 19. század elejéről, pontosabban 1806-ból fennmaradt a Somogy Megyei Levéltárban egy földbirtokösszeírás, amely a falvakat alfabetikus sorrendbe szedve közli, hogy az illető faluban melyik földesúrnak mekkora földje volt. 1804-ből pedig rendelkezünk egy megyei népességösszeírással, mely hasonlóan az 1784-es II. József-féle összeíráshoz, elég megbízható forrásértékűnek látszik. Ugyanebből a korból, 1807-ből maradt meg egy vármegyei tisztviselői névsor is, amely feltünteti, hogy melyik uradalomban milyen fizetett alkalmazottak voltak. A források sorát a 19. század elejéről származó " Rectificatio dicarum " zárja, amiből a jobbágyi zselléri földnagyság, a telekszám, stb. határozható meg. Ezeket a forrásokat persze kiegészítettük a saját, korábbi uradalomtörténeti kutatásaink során feltárt adatokkal, illetve az elég gazdagnak mondható szakirodalmi adatsorokkal. Ezek után néhány szó a megye földbirtokstruktúrájáról: Somogyot a szakirodalomban a nagybirtokok hazájának nevezik, s ez valóban igaz is. A vármegye területe 1.380.434 hold, s ebből a 10.000 holdon felüli birtokok 74,3 %-ot tettek ki. A mammutbirtokok sorában elsőként a Festetich-birtokokat kell megemlíteni. A megye területének 15 %-a ennek a famíliának a kezében volt. Csaknem 180.000 holddal rendelkeztek. Az arisztokrata családok sorát folytatva kiemelkedő még a Széchényi-család birtoka, amely nem kevesebb mint 172.000 holdnyi volt. Kiemelkedő nagyságú főnemesi birtoka volt még a herceg Eszterházy-családnak (93.000 hold), a Hunyadyaknak (83.000), illetve a gróf és herceg Batthyány-családoknak (80.000 hold). Az országos arisztokrata réteg mellett a helyi, ún. " somogyi nagybirtokosság " is rendkívül nagy földekkel rendelkezett, bár természetesen ezek a földek nem érték el a fentebb említett családok birtokainak mértékét. A helyi nagybirtokos családok között kiemelkednek a Jankovich, a Somsich, a Lengyel, az Inkey, a Tallián-családok birtokai; ezek általában 10.000-50.000
