Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 2. Klaniczay Gábor: A boszorkányvád szociológiája a 18. századi falvakban és mezővárosokban
203 annyiban fejlesztette tovább Macfalane, Boyer és Nissenbaum megközelítését, hogy — e vidék kivételesen gazdag történeti forrásanyagának birtokában — egyéni életpályák és családtörténetek sokaságának rekonstrukciójára vállalkozott. Sokszor egészen az Amerikába érkezés előtti időkig visszakövette egy-egy vádló, illetve vádlott "viselt dolgait ", egymás közti konfliktusait, az egyeseket lemoshatatlan bélyegként követő "rossz hírt ". Ezáltal minden korábbinál pontosabb képet adott a vád formálódásáról, sokszor még azokról a pszichológiai természetű behelyettesítésekről is, amelyek valakit ártatlanul is ellenszenvessé, gyanússá tesznek egy másik számára. Ami Demos nagyszámú adaton alapuló vizsgálatának összképét illeti, az Macfarlane nézeteit támasztja alá: térképre vetítve több falu vádlottjának és vádlóinak lakóhelyét, birtokait, kiderítette, hogy szinte mindenütt szomszédok csoportja vádaskodott valamely szegényebb, újonnan jött vagy más okból terhes falubéli ellen. + + + Ha most általánosítva próbálnám összegezni e vizsgálatok tanulságát, azt mondhatnám, hogy a boszorkányperek irataiban szereplő tanúvallomások gondos elemzése, s az ezekből kibontakozó konfliktusok összevetése egyéb dokumentációval — birtok-peres anyaggal, vagyoni összeírásokkal, hagyatéki leltárakkal, naplókkal, municipális tisztségviselő-névsorokkal — a társadalomtörténet páratlanul gazdag forrásává tette a boszorkányüldözés történetét. Új, fontos kérdéseket lehetett segítségével megfogalmazni a kora-újkori falvak központi társadalmi problémáival — pl. a faluközösséggel, a szomszédsági viszonyokkal, a falun belüli rétegződéssel, a kapitalizálódó külvilághoz fűződő kapcsolatokkal — kapcsolatban. Felvethető persze néhány fontos ellenérv is e megközelítéssel szemben, s ezeket nem árt itt röviden megemlíteni. Kérdés például, hogy milyen mértékben fogadható el a hagyományos közösségi értékrend megléte a kora-újkori falvakban. Éppen Alan Macfarlane sorakoztatott fel számos kérdőjelet e romantikus ízű koncepció mellé az " angol individualizmusról " szóló, nagy vitákat kavaró könyvében. /7/ Kérdés továbbá, hogy mennyire adhatunk hitelt egy bűnbakteremtő mechanizmusban szó szerint elhangzó vádnak, hiszen itt is sztereotípiákkal állunk szemben, amik nem feltétlenül tükrözik a valóságos konfliktust. Az " irigy szomszéd ", a " gonosz anyós ", az " átkozódó koldus ", a " zavarosban halászó ügyeskedő " valóban létező társadalmi típusra, valódi feszültségre utal, de e vádak nem feltétlenül adnak hívebb képet az adott helyen kialakuló tényleges társadalmi konfliktusrendszerről, mint maguk a mágikus rontásról, boszorkányszombatokról szóló beszámolók. A hétköznapi vádaskodásnál éppúgy elképzelhető a csúsztatás, helyettesítés, megalapozatlan előítélet, mint a mágikusaknál, csak nehezebb tetten érni. /8/ E fenntartásokat szem előtt tartva azonban mégis sok érdekes következtetéssel kecsegtet a magyarországi boszorkányperes forrásanyagnak a " vád szociológiája " szempontjából való feldolgozása. A 16. század elejétől a boszorkányperek 1766-os magyarországi betiltásáig mintegy kétezer boszorkányper anyaga hozzáférhető az eddigi forráskiadások, mindenekelőtt Komáromy Andor és Schräm Ferenc munkája nyomán. /9/ Ha nem is számítjuk ehhez a mennyiséghez hozzá azokat a peres anyagokat, amelyek a további levéltári kutatásból, mindenekelőtt az úriszéki anyagok és a városi jegyzőkönyvek tüzetesebb átnézéséből remélhetőleg előkerülnek a közeljövőben /10/, ez máris egy tetemes anyag, mely legalább húszezer tanúvallomást tartalmaz a boszorkányvádaskodások mögött meghúzódó konfliktusok feltárására. E források számítógépes feldolgozására alakult 1983-ban a MTA Néprajzi Kutatócsoportjában, Pócs Éva vezetésével egy munkacsoport — ebben én is részt
