Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
Kövér György: A konferencia megnyitása
RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÚDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Kövér György: A KONFERENCIA MEGNYITÁSA Tisztelt Konferencia! Mindenek előtt — azt hiszem mindnyájunk nevében — köszönjük Nógrád megyének, a salgótarjáni levéltárosoknak és a Nógrád Megyei Levéltárnak, hogy lehetővé tette számunkra ennek a társadalomtörténeti tanácskozásnak a megtartását. Talán nem mindenki tudja, de a nem helybeli szervezők nevében nyugodtan kijelenthetem, hogy Nógrád támogatása nélkül sohasem került volna sor erre a konferenciára. Valamit arról is illene a bevezetőben szólni, hogyan és milyen céllal jött létre ezen konferencia, hova nyúlnak a gyökerei. Azok, akikhez eljutott a konferenciára szólító első tájékozódó levelünk (és minden magyarországi levéltárnak, múzeumnak, történelmi intézetnek és tanszéknek elküldtük) bizonyára feltette magának a kérdést, kik ezek, mit akarnak tulajdonképpen? Már magában az indításban is volt valami irritáló (erről van néhány visszajelzésünk), hiszen milyen összejövetel az, ahol nem válogatják előre ki a résztvevőket, hanem mindenféle indiszkrét (és talán néhol ügyetlenül és bugyután fogalmazott) kérdéseket tesznek fel, zömmel ismeretlen címzetteknek. Arra, hogy kik vagyunk és mit csinálunk, arra remélhetőleg két és félnapos szakmai programunk megadja a választ. Hogy a konferencia szervezői kik és mit akartak, arra azt hiszem ez az alkalom a legmegfelelőbb, hogy bemutatkozó jellegű rövid választ próbáljunk adni. Mint látható volt, nem egy helyen dolgozunk. Ha demográfiai szempontból nézzük, egy generációnak is legfeljebb alsó és felső kohorszát alkotjuk. Különböző egyetemekről jöttünk, eredetileg rendkívül különböző iskolázottsággal és vonzalmakkal. Az ELTE-n a hatvanas évek második felében végzett idősebb évjárat (Benda, Faragó, Tóth Zoltán) mindegyike még politikatörténeti, ideológiatörténeti témából szakdolgozott, és nagyrészt autodidakta történeti-statisztikai, demográfiai és szociológiai stúdiumok révén jutott el a társadalomtörténethez. Erre első munkahelyeik (amelyek nem mondhatók sem a historiográfia fellegvárának, sem perifériájának) ösztönzést és lehetőséget adtak, bár volt akit épp az állásváltoztatás kényszere sodort a társadalomtörténet felé. Ez a mag alakította meg azután 1975-78 között a KSH " szakszervezeti " önképzőkörét (a szakszervezeti fedőnév a teremigényléshez kellett), amely igen koncepciózus keretben szervezte a hiányzó " műhelyt ". Egyrészt munkabeszámolóknak adott helyet, másrészt nemzetközi társadalomelméleti koncepciókat referált (Parsonstól Marxon, Weberen keresztül Lenski-ig, Offe-ig, majd a hazai koncepciókat tekintette át Hajnaltól, Szekfűtől kezdve Karácsonyon, Erdein, Bibón át Makkaiig és Berend-Ránkiig. A kör nyitott volt. Néprajzosok és szociológusok egyaránt látogatták. Akkoriban fővárosivá vedlő ifjoncként vetődtem el magam is az egyik munkabeszámolóra. Nem generációs alapon szerveződött, bár zömmel fiatalok voltunk, de mindenkitől szívesen tanultunk, aki nem oktatni akart bennünket. Néha felvetődött valami közös munka terve is,
