Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
Kövér György: A konferencia megnyitása
16 azonban ilyenkor mindig kiütköztek a nézeteltérések, mindenki visszabújt csigaházába, s az önképzőkör — minden külön értesítés nélkül — csipkerózsika álomba merült. 1982 tavaszán, merült fel felélesztésének gondolata. A dolog -- a kor szellemének megfelelően — "i nformális vállalkozásként " jött létre. Talán kevésbé koncepciózusán mint a korábbi, de kevésbé ezoterikusán is. Egyrészt nyitott a vidéken, partizánmódra társadalomtörténettel foglalkozók felé, másrészt fő feladatának " az azonos típusú témákkal gyötrődők személyes megismerkedését " vallotta és a kutatási beszámolókra, az információáramoltatásra helyezte i Rangsúlyt. A KSH könyvtárából való kiűzetésünk után az MKKE Gazdaságtörténeti Tanszékén tudtuk és tudjuk Összejöveteleinket megtartani, bár itt is volt, akitől kiérdemeltük az " ellenmúhely-szeminárium " megtisztelő címet, amit tulajdonképpen szívesen vállalnánk, hs volna műhely, ami ellen... Alkalmi szakmai közéletünkben ebben az időszakban már az idősebbekkel egyenlő szerephez jutott a konferenciaszervezők fiatalabb, debreceni évjárata, amelyhez magam is tartozom. Mi (Gyáni, Varga, jómagam) a hetvenes évek első felében a KLTE-n végeztünk, s kezdeti eszme- és politikatörténeti érdeklődés után többünk már szakdolgozatában társadalomtörténeti témával foglalkozott. Ehhez akkoriban Debrecenben több segítséget lehetett kapni és 1968 után a klíma is inkább kedvezett az ilyen típusú érdeklődésnek. Ez az indulás azután mindvégig megmaradt, miközben levéltárakban és egyetemeken gyarapítottuk tapasztalatainkat, lerakódott bennünk annak a hiányérzetnek a tudata, hogy nem tudunk egymás szakmai gondjairól, ezen nem tudunk intézményesen segíteni (s az intézmények iránt már amúgy is komoly szkepszis élt bennünk), tehát " magad uram, ha szolgád nincsen "! 1982 és 86 közötti összejöveteleinken így eszmét cseréltünk vállalkozókról és helyi társadalomról, nemesekről, katonatisztekről, zsellérekről és zsidókról, paraszti háztartásról, városokról, de még az " új történetírásról " is. Hogy ennek volt-e valami nyeresége, azt nem a szervezőknek kell kiszámítani. Az összejöveteleket követő sörözéseken minden esetre sok olyan dolgot megbeszéltünk, amire fórum híján másutt nemigen lett volna lehetőségünk. így született meg a konferencia szervezésének gondolata is, hogy " körképet adjon a 18-20. századi társadalomtörténeti kutatás helyzetéről, alkalmazott módszereiről, a szóbajöhető források köréről, valamint a leginkább kutatott területekről . Őszintén magunk is meglepődtünk äz érdeklődés láttán, előre magunk sem tudhattuk, hogy ilyen tágas szekértábora van a magyar társadalomtörténetírásnak. De semmi okunk, hogy önelégültek lehessünk. Legalábbis ezt jelzi, hogy az elméleti és módszertani problémákra vonatkozó kérdőpont, oly sok íven kitöltetlen maradt. Nem kívánok ebből messzemenő következtetéseket levonni (hiszen nem lenne jó, ha túl komolyan vennénk saját magunkat), de annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy autodidaktizmusunk valahol szükségképpen visszaköszön, és ez további feladatokat is ró ránk. Ez alkalommal csak annak a reményemnek adok hangot szervezőtársaim nevében is, hogy remélem élni fogunk a salgótarjáni vendégszeretet lehetőségeivel, jobban megismerjük egymás eredményeit és gondjait. Ismerkedéskor nem lehet a résztvevők számát korlátozni, programunk ezért sikeredett ilyen zsúfoltra. No meg azért is, mert mi ugyan gyakorolni akartuk a demokráciát, holott néha még tanulnunk kellett volna. De erre a konferencia is kitűnő alkalom azzal, hogy önmérsékletet tanúsítunk, és mások számára is egyenlő lehetőséget hagyunk az előadásra és a véleménynyilvánításra.
