Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 6. Benda Gyula: Egy mezővárosi közösség rekonstrukciója 1700 és 1850 között – Kérdések és lehetőségek Keszthely példáján
149 nyilvántartásait (nagyjából az 1794-ben létrehozott központi birtokigazgatási rendszer bevezetéséről). Az itt őrzött személyi iratanyag számbavétele szinte lehetetlen. Az 1770-1849 közötti időszakra kb. 200 teljes hagyatéki és vagyonösszeírás, 250 végrendelet volt összegyűjthető, az örökség felosztásáról készült kimutatások (osztálylevelek) száma ennél is nagyobb. Forrás tehát bőven van, a kérdés inkább az, feldolgozható-e ekkora adattömeg és hogyan, valóban összegyűjthetők-e az információk a család, a háztartás elemi szintjén. A végleges választ természetesen csak a kész elemzés adhatja meg, de már a kezdeti fázisban végiggondolható néhány kiindulópont. Közismert, hogy a rendi Magyarországon az összeírások is a rendi tagoltság szerint készültek, legtöbbjük tehát csak egy-egy részét fogta át Keszthely lakosságának. A leggyakrabban összeírt adózó népesség a városnak csak 7o-8o százalékát tette ki, a teljes rekonstrukcióhoz szükséges még a nemesek összeírása (esetleg a zsidóké és cigányoké), az uradalmi alkalmazottak számbavétele. Ha mindezen adatok egy évben vagy közeleső évekből rendelkezésünkre állnak, akkor megkapjuk a város Összes háztartását vagy családfőjét. (Itt csak említem, hogy az adóösszeírások családfőket, az uradalmi fizetési jegyzékek pedig egyéneket vettek számba, az egyeztetés külön probléma.) Egy-egy összeírás csak részleges képet ad egy háztartás vagyoni viszonyairól, szerkezetéről. Teljesebb kép nyeréséhez több összeírást kell egymásra vetíteni. Pl. az 182o-as évek végére a következő összeírásokat vetítettük egymásra Keszthelyen: 1.) 1826. évi házösszeírás (a tulajdonos nevével, foglalkozásával), 2.) 1828. évi országos adóösszeírás, 3.) 1822-1829 között a befizetett adóról készített jegyzékek, 4.) 1829-ből egy állatösszeírás (a legelőelkülönözés céljára készült), 5.) a cenzus ellenében kiadott szántókról, káposztáskertekről készült jegyzékek, 6.) a hazátlan zsellérek összeírása 1826, 1827, 7.) zsidó családfők összeírása, 8.) konvenciós jegyzékek, 9.) urbárium 1828-ból. Az eredményül kapott kép a város mintegy 1.100 háztartásáról egészen más képet ad, mint az, amit a város történetírói eddig egy-egy összeírás alapján rajzoltak. Itt csak két fontos eredményt emelek ki. 1.) A kézművesek száma és összetétele az 1828. évi összeírás alapján más, mint a háztulajdonosok összeírása alapján. Az előbbi csak 79 iparost tüntet fel, az utóbbi (a nemesekkel együtt) 217-et. Ha csak az 1828. évi összeírásban is megtalálható adózókat vesszük, akkor is 163 kézművest találunk. A város tehát sokkal iparosodottabb, mint azt eddig feltételezték. 2.) A város történetírói eddig a mezőgazdaság hanyatlásáról írtak a 19. század első felében. Ez a kép az adóösszeírásra épül. Valójában mintegy száz városi háztartás fő megélhetésének tekinthető a szántómüvelés (állatállomány, földbérlés alapján). De ezek nem úrbéri szerződéssel jutottak földhöz, s ezért gazdaságaik szinte teljesen kimaradtak az adózási célból készült vagyonösszeírásokból. Ezáltal egy egész társadalmi csoport esett ki a kutatók látóköréből. Hasonló rekonstrukciót a 18-19. században több keresztmetszetben végrehajthatunk (1715-1720 földesúri és országos, illetve megyei adóösszeírás, 1771. évi nemesek és adózók összeírása, jegyzék a fizetett adóról, konvenciósok, 1780-as évek városi és megyei összeírásai, kataszter). A 18. században azonban váratlan nehézségekbe ütközik az összeírások egymásra vetítése — a névanyag egy része nem azonosítható. 1748-ban a háztartások szerkezetét is feltüntető lélekösszeírás és a vagyonösszeírás egymásravetítése sokat igér — a vagyoni helyzet és
