Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 6. Benda Gyula: Egy mezővárosi közösség rekonstrukciója 1700 és 1850 között – Kérdések és lehetőségek Keszthely példáján

147 bortermelésből élt. 1785-ben a város népessége 4.ooo, 1851-ben 6.800. Becslésünk szerint lakossága a 18. század elején, amikor Zala megye legnépesebb települése volt, az ezer főt nem haladta meg. 18. századi gyors növekedése a századfordulót követően lelassul, s az 182o-as években tömegessé váló kitelepedés a szőlőhegyekre a történészek szerint deurbanizációs jelenség. 1851-ben az akkorra már önálló hegyközségekben élt a lakosság 37,8 százaléka. A várost sokáig elkerüli a vasút, a település 1873-ban elveszti városi jogállását is. Ha kiindulásképpen a közösséget a jogilag definiált önkormányzati communitasszal vesszük azonosnak, a vizsgált településen több is működött egymás mellett. Külön communitast alkotott a mezőváros, a falu, a nemesség és a zsidóság, valamint a hat hegyközség. A polgárváros lakossága 4-500 fő körül mozgott, belterülete csak igen bizonytalanul határolódott el a mezővárostól. A nemesség aránya 1785-ben 8,1 százalék volt, s különállására az 176o-as évektől vannak adataink. 1766-ban alakult meg a keszthelyi izraelita hitközség, 1785-ben 13o-14o zsidó élt Keszthelyen, az 182o-as években 25o, (a népesség 5 százaléka). A mezőváros lakói jogilag zsellérek voltak, azaz úrbéres földjeik nem voltak (a város egész határa földesúri volt, a szőlőhegyeken kilencedes, hegyvámos szőlők mellett a kisnemesi tulajdon is fennmaradt). Történeti forrásaink ezeknek a communifásoknak elkülönülését mutatják — másként adóznak, más bíróságok intézik ügyeiket stb. Kérdés azonban, hogy társadalmi kapcsolatrendszerüket tekintve is elkülönült közösségeket alkottak-e. Minden jel arra mutat, hogy nem, vagy legalábbis nem mindegyik. Példaként csak a kisnemesi Csák család egyik tagját említem, aki nemesként a nemesi communitas tagja volt, háza után a mezővárosnak adózott, de egyben polgárvárosi jobbágytelket művelvén, jobbágy is volt (szőlőbirtokosként pedig valamelyik hegyközségnek is tagja). Esete talán szélsőség, de szemlélteti, hogy a társadalom összetettebb, mint ahogy azt a jogrend mutatja. A 19. század első felében az inventáriumok elemzése azt mutatja, hogy ekkor már jobbágyot, mezővárosi polgárt, kisnemesi összefogó egységes mezővárosi parasztpolgári kultúráról beszélhetünk. A rendi különbségek a helyi társadalom leggazdagabb felső csoportját alkotó kereskedők, regálébérlők urbanizáltabb kultúrájában is elmosódnak, s ez a szegénységnél sincs másképp. Ugyanakkor a 18. században még jól megragadhatók a rokonságnál nagyobb, a communifásoknál azonban kisebb köztes csoportok, amelyeknek életmódja, feltételezhetően hagyományai is eltérőek. A társadalmi kapcsolatok rendszeréről, a végbement változásokról csak a házassági, rokonsági és műrokonsági kapcsolatok feltárásával, a választott testületek összetételének vizsgálatával kaphatunk képet. Forrásaink a közösséget más összefüggésben is emlegetik — előfordul, hogy a bevándorolt német iparosokat együtt német közösségként aposztrofálják. Nyilvánvalóan elkülönült vallásában és részben etnikailag .s a zsidó közösség, s a város szélén lakó cigányság létszáma is elérheti az elkülönült csoport kritikus tömegét. A város életében vannak jelei, hogy a céhekbe tömörült iparosok is sajátos testületi öntudattal birtak. Felmerül tehát a kérdés, milyen erős volt ezeknek a vallási, nyelvi, foglalkozási csoportoknak belső összetartása. A helyi társadalom más szempontból is megosztott volt. A mezőváros egyben uradalmi központ s egy főúri család (Festetics) lakóhelye. A földesurak sokat tettek a város felemeléséért (iskolák, közintézmények alapítása, vásárjog megszerzése stb.) és legalább ugyanennyit a mezővárosi közösség visszaszorítására. A kastélyban szolgáló és az uradalmi majorokban dolgozó népes cselédség, a gazdatisztek, tanárok, azaz az uradalomtól függő népesség (arányuk a 10 százalékot is elérhette), vajon nem alkotott-e különálló uradalmi