Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 5. Pálmány Béla: A mezővárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig
139 4/ Nemesek és hasonló feudális kiváltságosok a mezővárosokban Ha helyi forrásokkal dolgozunk, az országos összeírásokból teljesen hiányzó társadalmi csoportok helyzetét is górcső alá helyezhetjük. Különösen fontos a nemesség vizsgálata, hiszen a feudális rend kiváltságos, a föld birtoklására és a politikai jogok gyakorlására kizárólagosan feljogosított rétegéről, a hatalmat birtokoló elitet is magában foglaló csoportjáról van szó. Mégis, alig van néhány tanulmány, amely egy-egy település, vagy tájegység nemességének rétegződését is ugyanúgy elemzi, mint a jobbágyokat, iparosokat. Kutatásaink során igyekeztünk választ találni olyan kérdésekre, kimutatható-e a nemesek összpontosulása a városias településeken, vagy továbbra is a falusi kúriájában, jobbágyai nyakán élő hagyományos nemesi életmód volt a jellemző, illetve hogy a mezővárosokban vagyonosabb, vagy szegényebb nemesek éltek, mint a falvakban. Elsősorban a 197 század első felében keletkezett összeírásokat dolgoztunk fel, egy 1809-es insurrectionalis, költséget kivető és egy 1845-ös, az országgyűlési követek eltartása végett elrendelt jövedelem-felmérést. Hogy röviden a válaszra térjünk: mind a kiváltságosok — nemesek, honoratiorok — egyes oppidumokba tömörülést, mind a vagyonos, sőt, dúsgazdag nemesség jelentős részének fokozatos városba költözését bizonyítani lehet! A legtöbb kiváltságos a vármegye legvárosiasabb oppidumában, Losoncon élt (1809 = 74 fő; 1845 = 176 fő), de a másik két, hagyományos " kisnemesi " (helyesebb az armalista szót használni!) oppidumban, Szécsényben (1809 = 31 fo; 1845 = 119 fő) illetve Füleken (1809 = 22 fő; 1845 = 29 fő) is jelentős a számuk. Balassagyarmat a vármegye székhelye volt az 1780-as évektől, de a hivatalviselő nemesség beáramlása a napóleoni háborúk végén még nem érzékelhető: az 1809-ben összeírt 34 kiváltságos közül csak B-9 szerényebb vagyonú nemesurat találunk, a többség kereskedése vagy ipari jövedelme után fizette a nemesi hozzájárulást. 1845-re azonban megváltozik a helyzet. Immár 118 kiváltságost írtak össze a megyeközpontban, jelentős részben — 38-40 személy esetében — értelmiségieket: ügyvédeket, megyei vagy városi tisztségviselőket, orvosokat, gyógyszerészeket, gazdatiszteket, papokat, tanítókat. Losoncon ennél is nagyobb, 50 családfős értelmiségi elit lakott. Az 1840-es évekre a kiváltságos — nemes vagy honoratior — réteg tömeggé duzzadt Nógrádban: Fényes Elek 17.468 főt számított közéjük, ami a megye teljes népességének 9,09 %-a! A~z 1845-ös összeírásban szereplő 591 mezővárosi illetőségű kiváltságos összességében a vármegye nemesi jogokat élvező rétegének csak 15,83 %-át tette ki, ami a legpallérozottabb városokban — Losoncon, Gyarmaton és Szécsényben — megfigyelt tömörüléssel szemben a paraszti oppidumok kevés nemese és értelmiségije révén egyensúly-helyzetet teremtett. A vagyonok városba áramlása viszont markánsabban megmutatkozik! A megye kiemelkedően legnagyobb uradalma, a Zichyhitbizomány az 1840-es évekre a kis Divényből Balassagyarmatra helyezte at központi hivatalait, csakúgy, mint Szent-Ivány Ferenc örököseinek senioratusa, s így immár a megyeszékhelyre összpontosult a nógrádi nemesi jövedelmek 10,46 %-a. A kisebb oppidumok központjában általában ott díszlett a nagy uradalmat birtokló főrangú földesurak parkkal övezett kastélya, idegeneknek is fennen hirdetve, hogy Füleken a Koháry — Berchtold — Czebrián rokonság; Kékkőn a Balassa ; Nagyorosziban a Starhemberg ; Szécsényben a Forgách ; Szirákon pedig a Teleki família az igazi úr. A vármegye 17 birtokosának becsülték évi 10.000 Pft fölé a jövedelmét. Közülük 10 élt, vagy bírt kastélyt egyik vagy másik oppidumban. így érthető, hogy a 12 mezővárosban illetőséggel bíró 591 személy kezén a megye nemesi jövedelmeinek 31,03 %-a összpontosult. Egy " demokratikus " oppidum volt csupán (Losonc), ahol csak magának a szabadalmas mezővárosnak a közjövedelmei érték el az évi 10.000 Pft-ot és mindössze egy
