Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 5. Pálmány Béla: A mezővárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig
140 mágnás lakott! 5/ Mezővárosi önkormányzat - úrbéri viszonyok alakulása A mezővárosok eltérő foglalkozású vagy rendi állású háztartásait az önkormányzati tevékenység szervezte közösséggé. A bevezetőnkben- említettük, milyen óriási különbségek lehettek az egyes oppidumok szabadságai között. A helyi forrásokból kiszűrhető, hogy ténylegesen milyen szabadságok jellemezték az egyes oppidumokat. E téren a 9-12 nógrádi mezőváros a legszélesebb skálát " játszott a" el. A földesurakhoz fűződő viszony nemzedékek küzdelme árán alakult olyan kedvezővé vagy kedvezőtlenné, amilyennek a jobbágyfelszabadítás idején találjuk. A gyökereket a török hódítás korába visszanyúlva találhatjuk meg! A nógrádi oppidumok többsége ekkoriban egyúttal királyi fennhatóság alá tartozó végvár volt — Fülek, Nógrád, Szécsény, Balassagyarmat — vagy főurak katonai kíséretének — huszároknak, hajdúknak — adott otthont, mint Gács, Divény és Kékkő. Ezek a települések zömmel a 19. sz. második harmadáig megőrizték praesidiális helyzetüket és igen előnyös úrbéri helyzetüket. Két "civil " mezőváros volt csak a megyében: Losonc és Nagyoroszi. Mindkettő az oppidumak által megszerezhető önállóság legmagasabb fokáig jutott, életüket teljesen maguk irányíthatták. A török kiűzése után Losoncnak sikerült megvédenie szabadságait, a város református presbitériumával azonos magisztrátusa bírói, közigazgatási és pénzügyekben teljhatalmú úr maradt — Nagyoroszit viszont a király, mint földesúr 1700-ban magánszemélynek adományozta. Több mint egy évszázadon át küzdöttek ősi — még Könyves Kálmántól eredő — szabadságaik visszaszerzéséért a nagyoroszi " királyi szabadosok ", de a Starhembergek egyre inkább magánföldesúri hatalmuk alá hajtották őket. A Mária Terézia által elrendelt egységes Urbárium bevezetése kapcsán felújultak a mezővárosi szabadságok ügyében a régi viták a helyi közösségek és a földesurak között. A tét nem volt kicsi! Vagy megtartják régi, cenzusfizetéssel megelégedő kontraktusaikat, robotmentességüket, jövedelmező közös haszonvételeiket, vagy pedig az úrbéres községek szintjére süllyesztik a földesurak mezővárosaikat. Valamennyi nógrádi mezőváros igyekezett megőrizni korábbi, kedvező helyzetét. Ez maradéktalanul csupán Losoncnak sikerült, mert magisztrátusa, ősi szabadságaira hivatkozva elérte, hogy a királynő megsemmisíttesse a város urbáriumát. A többi oppidum hosszú — 50-100 évig '.ártó! — pereskedésbe kezdett régi helyzete védelmében. Különösen éles volt a küzdelem a lakosok cenzualista vagy úrbéres minősítése körül Balassagyarmat, Fülek, Gács, Nagyoroszi és Szécsény esetében. Csupán Nógrád, Divény és Kékkő béketűr&bb szláv lakosai jiyugodtak bele hamar sorsuk kedvezőtlenebbé válásába, a robotolásba. A megyét kittÜnően ismerő és népét szerető Bél Mátyás ezért írta ezt a földesurak közt szokásos mondást: " Magyar jobbágy --peres fél ". A reformkorban a liberális vármegye hatóságai már egyértelműen a mezővárosok közösségeinek pártját fogták e perekben, így az önkormányzati — úrbéres viszonyok általában kedveztek az iparosok, kereskedők, honoratiorok és telkes gazdák palléroződásának, gyarapodásának. Summa summarum Két évszázadon át kísérjük figyelemmel a nógrádi mezővárosok polgárosulásának folyamatát. A helyi forrásokból merített ismeretek összevetése
