Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 5. Pálmány Béla: A mezővárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig

13B alkalmával már 22 testület működött a megye 8 oppidumában — csak Nógrád és Érsekvadkert maradt céh nélkül. A 18. sz. közepéig főleg Balassagyarmat céhesélete fejlődött, 3 újabb szakma kapott céhet. A szakirodalomból közismert 1813 utáni céhszabályzat-revízió utáni tömeges céhalakulásnak csak a végeredményét közöljük: 1851-ben már 59 céhet ismertek el 10 oppidumban. A céhesedés azonban a kézművesipar fejlettségének csak a szervezeti oldalára mutat rá, a mezővárosi társadalom rétegződésére azonban hagyományosan a mesteremberek száma

, aránya és a szakmai tagozódás sokrétűsége alapján szokás következtetéseket levonni. A megyei rovásösszeírások a 18. sz. elejétől közlik az egyes helységek taksafizető mestereinek a nevét, később a szakmáját is, ami sokirányú összevetésre nyújt módot. A vármegye fejlettebb mezővárosaiban nem csak a céhek száma szaporodott, hanem az iparosoké is. Losonc és a tőszomszédságában lévő, 1819-ig község jogállású Tugár már 1734-ben többségében iparosok lakta helység volt, de Balassagyarmaton és Szécsényben is elérte az opifexek aránya a 25 %-ot. Az 1828-as országos összeírás a kézművesipar reformkori vizsgálataiának is első számú forrása. A kivételes ~ akár országos — összehasonlítás lehetősége méginkább emeli e forrás értékét. Hasábjain Losonc 191 mesterével (58,23 %), Balassagyarmat 185 önálló iparosával (30,28 %) és említett 93 kereskedőjével (15,22 %) igazi polgárosult városok, de figyelemre méltóan sok kézműves működött Losonctugárban (61 mester — 44,53 %), Szécsényben (a 4 konveciós mesterrel együtt 69 önálló iparos — 16,47 %), Gácsváralján (31 mester — 26,72 %) valamint Füleken (39 mester — 17,41 %). Az összeírást — régi tapasztalatok alapján — helyes összevetni az ezen években keletkezett vármegyei vagy uradalmi conscriptiokkal. Ezt mi is megtettük és néha meglepő eredményre jutottunk. Az országos felmérés Gácsváralján 31 opifex-et, köztük 19 fazekast jelölt. Ezzel szemben az 1831-es dicalis összeírásban 86 mestert, köztük 54 fazekast, továbbá 19 "

fabrikánst

", azaz posztógyári alkalmazottat nevez meg a 169 háztartásfő közül, vagyis a városka 62,13 %-ban iparosok által lakott hely volt. Vagy pl. Nógrád mezővárosban az 1828. évi uradalmi összeírás 10 mesterembert is feltüntet, jóllehet az országos conscriptioban egyetlen egy sem szerepel! Ezek a példák is mutatják a helyi források fokozott jelentőségét. Kitűnik pl. hogy az 1840-es években virágzott a céhes ipar Losoncon (1847-ben 344 mester 267 legénnyel és 275 inassal dolgozott) és Balassagyarmaton (188 céhtag és 108 kontár iparos 162 legényt és 123 inast foglalkoztatott ugyanekkor), mindkét városban a bőr, ruházati és textilipar állt az élen. A gácsi posztófabrika termékei a Védegylet mozgalom éveiben országos hírre tettek szert — így a gyár a többszáz állandó munkás mellett a környék többezer* fonóasszonyának is kenyeret adott. Az 1870. évi népszámlálás szerencsésen fennmaradt község-soros foglalkozási megoszlást jelző táblázataiból summázni lehetett a nógrádi mezővárosok társadalmának polgárosultságát. A különböző iparágakban foglalkoztatott vállalkozók és hivatalnokok, illetve munkások számaránya Gácson volt a legmagasabb (67,59 %), ezt követte Losonctugár (41,18 %), majd Losonc (39,08 %), Balassagyarmat (27,73 %) és Szécsény (25,42 %) — ezzel szemben Nógrádban a keresőknek mindössze 2,78 %-a élt az iparból. Balassagyarmaton volt a legnagyobb a kereskedelmi és szállítási területen foglalkoztatottak (9,79 %) valamint az értelmiségi és közalkalmazotti réteg (8,33 %). A megye mezővárosaiban még ekkor is igen jelentős az "

őstermeléssel

" — földműveléssel, erdészettel, halászattal — foglalkozó személyek aránya: átlagosan 44,25 %. A polgári magyar államszervezet kiépülése korára is kifejezetten paraszti mezőváros maradt Divény (82,65 %), Fülek (49,74 X), Nógrád (94,84 %), Nagyoroszi (90,11 %), Szécsény (49,16 %), Szirák (70,80 %) és Érsekvadkert (80,77 %) is!