Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 5. Pálmány Béla: A mezővárosok társadalma Nógrád vármegyében a török hódoltság utolsó szakaszától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig

134 A városok alsó szintjének megállapítására a funkcionális iskola cenzust alkalmaz: Gyimesi pl. 182B-ban a legalább 10.000 fős népességet illetve 400 iparúző mestert, kulturális téren egy nagygimnázium működését, közigazgatási központ jelleg vonatkozásában pedig a kormányszékek (dikasztériumok), a püspökségek illetve a vármegyék székhelyeit tekinti valódi városoknak és így 99 várost talált Magyarországon, Bácskai Vera és Nagy Lajos viszont ugyanekkor és ugyanitt 138 piacközpontot minősített városi funkciót betöltőnek. Nógrád vármegye vonatkozásában egyébként a két, eltérő szempontú vizsgálat azonos eredményre jutott: a 11 oppidum közül kettőt: Losoncot és Balassagyarmatot minősítette valódi városnak, bár nem azonos rangsor-beli helyen (Gyimesi előbbit a 33-35. utóbbit a 69-71., Bácskai és Nagy páratlanul alapos faktoranalízisé pedig Losoncot az előkelő 23., Gyarmatot a 30. helyre tette az összeírt országterületen). A cenzusok alkalmazásának legtöbb problémát felvető része az alsó határ megállapításának kritériumai. Anélkül, hogy itt és most belebonyolódhatnánk a fontos részletkérdésekbe, az 1828-as összeírás egykori készítői által érezhetően alkalmazott "

cenzus

" — vagyis hogy milyen szint alatt nem tekintették említésre méltónak az egyébként kalendáriumokban meghirdetett és meg is tartott kisebb vásárokat — nem vált világossá. A faktoranalízis alpján alközpontnak minősített 144 vásárhely között vannak olyanok, amelyeket többszaz falu lakosai is látogathattak, meg olyanok is, amelyeket egyetlen település lakosai említettek csak meg piachelyükként. Nógrád megyében négy mezőváros került be — a kritériumok szerinti alsó szintet éppen hogy teljesítve — az alközpontok közé: Gács, és Szécsény, amelyeket l-l község nevezett meg piacként és előbbinél a postaállomás valamint sólerakat, utóbbinál a járási szolgabíróság működése bizonyos központ jelleggel ruházott fel, illetve — a minimumot teljesítve — Losonctugár és Nagyoroszi, amelyeket legalább saját lakói említettek vásártartó helyként. A többi nógrádi mezőváros — így Divény, Kékkő, Fülek, Nógrád és Érsekvadkert — az alközpontok közé sem került be a forrás szerint. A funkcionális szemléletű várostörténeti kutatási módszer, a széleskörű nemzetközi szakirodalmi tájékozódás után hazai viszonyokra alkalmazott népesedési, iparosodottsági cenzusok, a piacközpont és piackörzet viszonyának mélyreható vizsgálata, a közlekedési és hírközlési, kulturális-oktatási, közigazgatási központi funkciók mérésére alkalmazott módszerek figyelembe vétele alapján elért igen jelentős eredmények révén iskolát teremtett kisebb régiók késő feudáliskori gazdaságának, társadalmának a kutatása számára is. Magunk is a funkcionális módszer alkalmazására törekedtünk egy olyan, alacsony fokon városodott területen, ahol a központi szerepkört jelentős részben kevésbé fejlett mezővárosok látták el. A vizsgálati módszer tehát a gyümölcsözőnek bizonyult eddigi eredményeket követi, az eltérés a forrásokban található meg. Egész országra kiterjedő vizsgálatot csakis országos összeírások alapján lehet elvégezni — így az eddigi funkcionális művek a közismert 1715-1720-as és 1828-as conscriptiokat elemzik. E források nem eléggé megbízható voltáról a korszak kutatói már pályájuk elején meggyőződhetnek, amennyiben helyi forrásokkal vetik össze adataikat. A helyi, vagy kisebb körzetre összpontosító kutatásoknak viszont megvan az a lehetőségük, hogy olyan városi, uradalmi, vármegyei összeírásokkal és más, tipikus forrásokkal dolgozzanak, amelyek jóval mélyebbre hatolnak a helyi társadalmak viszonyainak feltárásában, mint az országos felmérési kísérletek, sőt, olyan funkciókat is megvizsgáljanak, amelyeket — jó forrás hiányában -- országosan csak igen fáradságosan, vagy sehogyan sem lehet feltárni. A szűkre szabott keretek között csupán tézis-szerűen adhatjuk elő a 17-19. századi nógrádi mezővárosok társadalmi rétegződését feltárni szándékozó