Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Láczay Magdolna: A Rétköz nemesi társadalma a 18-19. században
127 csupán az első csoporthoz tartozók — tehát a közönséges földesurak címen összeírottak — találhatók meg a nemesi hozzájárulás nagyságát rögzítő iratokban. Előfordulhatott természetesen, hogy a szegényebbek közül katona lett valamelyik, de csak úgy, hogy mások helyett, zsoldért vállalta azt. Az 1793-as adat szerinti 689 családból így csupán 356-ot találhatunk meg. A falvak szerinti ellenőrzés is igazolta a legszegényebbek távollétét, tudniillik az 1793-as forrás a Rétköz 30 településének mindegyikéről adatokkal rendelkezik, 1797-ben viszont csak 15-ről, azaz a feléről jegyeztek be hozzájárulást. Azt jelenti ez, hogy 15 településen egyetlen olyan nemes sem volt, akinek éves jövedelme, illetve az ennek megfelelő fekvő jószága, földje meglett volna. A képet még tovább torzítja az a másik megfigyelés, melyet azokban az esetekben tapasztaltunk, ahol mindkét forrás alapján megszámlálhattuk a nemességet. Kivétel nélkül, minden esetben kevesebb nemes családról tud a subsidium alapján készült forrás, mint az 1793-as. Fölösleges lenne ezt az eltérést tovább elemezni, hiszen ahhoz, hogy a nemesség nagyságát megállapítsuk nem csupán tagozódásához kaphatnánk újabb adatokat. Az viszont így is belátható, hogy a birtoktalan kisnemeseknek közel fele nem került be a későbbi összeírásba. Egyelőre tételezzük fel, hogy a kisnemesség jelenlétét az 1793-as forrás adja pontosabban, és ennek megfelelő olyan forrást keresünk, melyből az is kiderülhet, hogy milyen volt a nemesség száma és tagozódása a társadalom más rétegeihez, osztályához, rendjeihez viszonyítva. 1816-ban készült egy conscriptió populáris a megyében. /6/ Ez a forrás rendkívül hasznos, hiszen a nem nemes lakosság adatainak sokaságát adja. A korabeli megyei települések száma 91, ebből 30 a Rétköz. Az összeírt családok a nem nemes lakosság körében 27.413-at, a rétközi falvak és pedig 3.623-at tett ki. A számokat elemezve kiderül, hogy a nemes lakosság aránya a megye és a Rétköz viszonylatában 13,2 %, míg a nemes családok az 1793-as és 1816-os adatok alapján egymáshoz viszonyított mutatója 15,6 %. Ennél is meglepőbb eredménnyel járt az összlakosság és a nemesség összehasonlítása. Eszerint a megye lakosságának 14,61 %-a, Rétközének pedig 15,97 %-a vallotta magát nemesnek, ha az 1793-as és 1816-os forrásokra támaszkodunk. Az 1816-os összeírás egyéb adatait (házak száma, felnőtt, fiatal, özvegy, férfiak, vallási megoszlásuk stb) egyelőre nem vizsgáltuk. A szokatlanul magas arány kérdések sorai; indíthatja el. Mindenekelőtt, hogy a két forrás összeegyeztethető-e, nem létezhet-e valamilyen eddig nem ismert tényező, amelyik az eltolódást okozná. Azt, hogy a conscriptió populáris kevesebb családot vett volna fel a ténylegesnél, nem tudjuk ellenőrizni. Azzal is számolni kell, hogy a két forrás között 23 év van, ami pontosan olyan időre esik, amikor egy demográfiai váltás lehetséges volt. A becsléshez azonban így is használhatónak vélt forrásaink fenti hibalehetőségeit nem tudjuk kivédeni. Arról sem lehetünk biztosak, hogy a conscriptió populárisban jelölt honoráciorok nincsennek-e a nemeseknél is jelölve. Számuk azonban olyan kicsi, hogy minimálisan befolyásolhatja csak a kapott eredményeket. A leginkább adódó kérdések ezek után, hogy kik voltak a kiváltságosok? Szerencsére megkönnyítik a választ azt olyan esetek, ahol nagyobb birtokosokat ismerünk. A középkorban több falu tartozott a Várday birtokhoz, csakhogy a család kihaltával a Várday örökség felaprózódott, viszont a nőági öröklés iratai fellelhetők. A hozzájuk hasonló nemes családokról nem beszélhetünk, de akadtak azért ismert, nagy jelentőségű családok is. Velük kapcsolatban viszont kiderül, hogy birtosokok ugyan itt is, de vagyonuk nagyobb hányada más vidéken található. Az Ibrányiak jelentik a kivételt. Ök ősi középbirtokos családnak számítanak, róluk birtokszerzési és vesztési okiratokban, illetve a szabadságküzdelmek leveleiben is olvashatunk. A Thököly felkelésben is részt vettek, és
