Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Láczay Magdolna: A Rétköz nemesi társadalma a 18-19. században
128 szerencséseknek mondhatták magukat, mert a megtorlásként elvett birtokaikat — amelyek a nagyobb uradalmak tulajdonosainak cseréjével, felaprózódásával általános volt —, visszakapták. A hasonló esetek olyan ritkák, hogy nem adnak magyarázatot a magas számú nemességre, és ezek iratai egyébként is ellenőrizhetőek. A kisbirtokos és a nincstelen kisnemesség esetében a nemesi birtoknak más vidéken szokásos jegyeit már eleve ki kell zárni jónéhány falu esetében. A különbségek abból adódnak, hogy itt minimális a szántóterület, pontosabban az olyan föld, amelyik nem ártér vagy mocsár. Nagyhalász esetében az 1772-ben történő úrbérrendezés iratai /7/ azt tanúsítják, hogy a 25.000 holdnyi határból csak 500 volt szántó, a falu lakossága pedig megközelítette a másfélezret. Az 51 nemes összesen 13 jobbágytelket bírt, ahol 48 jobbágycsaládot foglalkoztattak. Ezek szerint több a nemes mint a jobbágy (más jogállásút nem sorolva ide), és alig egy negyed telek jut egy nemes- és jobbágy családra. Esetük nem egyedülálló, hasonlókat figyelhettünk meg Pátroha, Demecser, Kemecse, Tiszabercel, Gáva esetében is. Még sűrűbbé válik néhány faluban a nemesség részesedése, ha azt is tudjuk, hogy akadtak egy birtokosú falvak is. Ibrány, Tuzsér, Megyer, Vencsellö és Kanyar esetében egyetlen család, illetve Kanyaron a leleszi konvent a birtokos. Ezeken a helyeken alig akad más nemes. Az itt tapasztalt nagy szám és a földnélküliség azonban nem elégséges ahhoz, hogy helyüket a megye nemesi hierarchiájában meghatározzuk. Valószínűsíthető — és reméljük bizonyítható is lesz —, noha egyelőre csak hipotézisként ismertethető, hogy kik az itteni nemesek. Ilyen nagy számú nemesítést nem kaphattak harcokban nyújtott érdemeikért a török elleni küzdelmek idején. Igaz ugyan, hogy a hódoltság korának második felében már többször sarcolta a török a vármegye egy részét, de a rétközi területek ebből általában kimaradtak. Csatákról sincs tudomásunk. Az udvar már azért sem nemesíthetett ilyen nagy számban, mert tömeges katonáskodásról sem ekkor, sem később nem szólnak a források. Igaz a császári hadak kegyetlenkedései elől elbújni kényszerülő kurucoknak, szegénylegényeknek kiváló őrzője volt az itteni vízivilág, viszont sem a magát vitézlő rendnek nevező katonákat, sem a szegény sorsú kurucokat nem nemesítette az udvar. Az erdélyi fejedelmek ritkán adtak ilyen kiváltságokat, gyakoribb volt az egy-egy településhez kötött adományuk. Rákóczi táborában sokan lehettek, márcsak a Vayak és az Ibrányiak zászlaja alatt is, nemesítésükről azonban szintén nincs adatunk, mivel nem is volt jellemző. Ezek után bármilyen vakmerőnek tűnik is a következtetés, valószínű az igazságot a leginkább megközelíti, hogy az egykori várjobbágyok leszármazottairól van szó. Már említettük, hogy ez az Árpád-kori megye határvédő feladatot látott el, amire a falvak nevei is utalnak. Pátroha örpátroha néven volt ismert, a Bércei és az Ibrány név is "beszédes". Az utóbbi török eredete nem a hódoltság korából való, hiszen századokkal korábbi oklevelek említik. Mindebből pedig az következik, hogy az egykori várjobbágyok, kiknek kivételezett helyzetét katonai szolgálatuk indokolta, a szokásjog továbbéltével kiváltságaikat is megőrizték. Az egyes családok nemességének igazoló iratait egyenként felkutatva kaphatnánk csak arra választ, hogy mikortól datálódik nemességük. Az armálisok ilyen számban azonban nem ismeretesek. Maradtak hát továbbra is a nemesi összeírások, melyek közül éppen azokra lenne szükségünk, melyek a nemesi igazolások alapján készültek. Két viszonylag egymáshoz közel eső ilyen forrást 1844-45-ből és 1847-ből ismerünk. /8/ Az 1844-45-ös .összeírásról tudjuk, hogy a tisztújítás előkészítése céljából íródtak össze a voksolásra jogosultak. Noha az utasítás igen szigorú, központi eligazítást is kaptak, előfordulhat, hogy épp ezért, ebbe az l
