Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Láczay Magdolna: A Rétköz nemesi társadalma a 18-19. században
126 kiváltságokat, adómentességet. Az összeírást a helybeli szolgabírók készítették, akiknek helyismerete minimálisra csökkenthétté a magukat eltagadókat, másrészt ennek az összeírásnak a célkitűzése sem riasztotta a nemeseket. Az 1793-as kataszter rétközi kivonata igen meglepő. /2/ Nemes családfő összesen 689 Íratott fel, aminek külön érdeme, hogy nemcsak a földdel rendelkezők, hanem az azt csak bérlő, feleségi, özvegyi, anyai jogon bíró nemes is felvétetett, amint azok is, kik nem jobbágyokkal műveltették vagyonukat, mivel az nem is volt nekik, hanem csak egy kúriával rendelkeztek. A közönséges földesúr rovatba csak azoknak a nemesi birtokoknak alsó határát jelölték, akinek egy teleknél többje volt. így ide kerültek a kettővel bírók éppúgy, mint a több falunnyi birtokkal rendelkezők. Az egy kúrián élők, az 1 telken élők, az inscriptionális telken, a nemesi just árendáló, a donációt vevő özvegy mellett figyelemre érdemes a semmiféle jószágot nem bíró és az anyai- feleségi rész alapján össszeíróttak aránya. Ezekből a többség három rovatba sorolt. Közönséges földesúr 356 családfő, kúrián élő 14, és a vele hasonló helyzetben lévő egy telekkel bíró 183 családfő, végül a semmiféle jószágot nem bíró 119 családfő. Itt tehát listára kerültek a legszegényebb és leggazdagabbak egyaránt, és a kapott magas mutatók azért is figyelemre méltók, mert az 1754-55-ben készített országos nemesi összeírásba összesen nem került ennyi nemes a megyéből. /3/ Igaz, akkor az összeírok — valószínű szándékosan — nem egységesen . értelmezték a kapott utasításokat, így némely megyék feltüntették a lakhelyeket, mások nem, voltak amelyek a honoráciorokat felvették, és ugyanide arisztokratáikat is felírták, míg voltak megyék, amelyek a közismert, vagy birtokjogon nemes uraikat nem jegyezték fel. Azt pedig hiába kérte az udvar, hogy az armálissal rendelkezőket különítsék el a birtokkal is rendelkezőktől. Ez egyébként is bonyolult lett volna, de Szabolcs esetében ezt az összeírást — legalábbis a Rétköz vizsgálatához — nem tudjuk használni. Noha tudjuk, hogy az ide felvettek nemessége minden kétséget kizáróan elismertetett, sőt a megyei nemesség nevei közül sok ismert a Rétközben is, de a két forrás közötti negyven év csak a családnevekre utalhat. Ezért csak az összeírólapok adhatnának támpontot ahhoz, hogy erről a területről kik kerültek be az összeírásba. A két időpont között adódna még a II. József által elrendelt népszámlálás, de ennek sem maradtak ránk részadatai, az összesítés pedig nem elégséges. Más, országos és nagyjából egységes forrás lehetne az úrbérrendezéskor felvett tabella, csakhogy ide csupán a jobbágysággal, illetve jobbágyi földdel bírók kerültek, ami már az 1793-as adatok alapján is belátható, hogy a nemességünknek csak egy részét vette fel. Induljunk hát ki az eddig ismert két adatból: a Fényes által megadott lakosssági mutatóból és a kataszter családfőinek számából. Itt a két időhatár majdnem fél évszázadnyi. Bizonyosak lehetünk a torzításban, miszerint ha a családok nagyságát — annak ellenére, hogy tudjuk ez nem pontos — 5-nek vesszük és így íi rétközi nemességet 3445 főnek, ebben az esetben a lakosság egészéhez az arányuk 12 %, ami egy százalékkal magasabb a megyei mérőszámnál. A magas mutatószám és a megyeihez viszonyított különbsége arra késztet, hogy pontosítani igyekezzünk ezt, még mielőtt következtetéseinket megtennénk. Az időben ehhez legközelebb eső, a nemességről legtöbbet eláruló forrásunkat a Napóleon elleni hadjáratok támogatására szervezett insurrectió, és az ehhez felajánlott subsidium iratai jelentik. Az első ilyen jellegű — és egyben számunkra leginkább használhatónak bizonyuló — listát a subsidiumokról készített 1797-es főkönyvek adják. /4/ A forrás eltérő célja és a felkerülő nemesség ebből adódó különbsége azonban így is nagy nehézséget okoz. Az 1797-es hozzájárulást a megye utasítása szerint csak azoktól várták, akiknek az éves jövedelme fekvő jószágai után, elérte a 25 Ft-ot. /5/ így tehát eleve kimaradtak a semmiféle jószággal nem bírók, a földet csak bérlő, de magát nemesnek vallók, továbbá azok is, akik csak egy kúriával rendelkeztek. Éves jövedelmük lehetett ugyan 25 Ft, sőt akár több is, de azt nem fekvő jószágaik után élvezték. A fenti nemes családokból
