Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 3. Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás forrásértéke, felhasználásának lehetősége
118 dinasztia, a Hölbling csakúgy itt található, mint a szebb éveket is megélt Nár^.y család sarja, az Egerágon iskolamesterkedő Ignác. A tanítók helyzete egyébként is távol állt az egységességtől; működési körülményeiket, jövedelmi viszonyaikat alapvetően befolyásolta, hogy ki alkalmazta őket. Hasonló tendencia figyelhető meg az orvosoknál is. Nemeseink közül meglehetősen kevesen viselték a hadsereg mundérját. A módosabb családok fiai huszárként (főként az Ott és a Ferdinánd ezredek kötelékében) a szegényebbek a gyalogsághoz vonultak be. A testőrséghez időszakunkban nyolc baranyai nemes ifjú került, 1809-ben viszont éppenséggel egy megyénkbeli sem lelhető föl soraiban. /48/ A megye "iparos nemeseinek" foglalkozási és területi megoszlása : foglalkozás cipész, csizmadia szűcs kocsmáros kerékgyártó asztalos szabó molnár gombcsináló helység /fő/ Mohács (5), Siklós (2), Pécs (1) Pécs (2) Mohács (1), Szentlörinc (1) Siklós (2) Siklós (1) Pécs (1) Mágocs (1) Mohács (1) A " divatos " foglalkozásokon kívül világosan kivehető, hogy az iparűzők kivétel nélkül egy-egy területi központként működő településen vertek gyökeret. Egyes családoknál, mint a mohácsi Funták, vagy a pécsi Komáromy, tradícióvá vált a cipész illetve a szű Tiesterség. Érdekes kivételt képez Turtényi Imre pécsi csizmadia, aki a dinasz' j-alapítás helyett — az idők szavát felismerve (és tehetősségét jelezve) — fiát jogásznak taníttatja. Több figyelmet érdemel a legkedvezőtlenebb helyzetűek, a megye jobbágysorban élő nemeseinek cso<.: t}a. A török hódoltság előtti nagyszámú kisbirtokos utódainak szívós küzdei " .en sikerült ugyan személyes kiváltságuk elismertetése, a birtok és tisztbj foglalkozás hiánya azonban társadalmi süllyedésükhöz vezetett. Mindenek előtt a Kishajmáson, Karácodfán és a hegyháti járás más falvaiban (Bakóca, Felsőmindszent, Tormás stb.) szétszóródott Gyenis és Pétre családok leszármazottjait kell említenünk, mintegy 15 famíliát, valamint a Dinnyeberkiben honos Bozókat és Vitákat. A megye egyéb területein alig élt több tíz nemes családnál. E családok előjogai állandó veszélyben voltak, nemességüket váltakozó sikerrel érvényesíthették és ez számuk ingadozásában is megnyilvánult. A gazdasági fejlődés, a háborús konjunktúra a társadalmi folyamatok felgyorsulását előidézve, a nemességgel szemben újabb követelményt támasztott. A differenciálódás előrehaladottsága folytán létének előfeltétele a földbirtokon kívül az iparűzés, a kereskedelmi tevékenység, valamint egyéb tisztes foglalkozások lettek. Azok útja, akik e változásokhoz képtelenek voltak alkalmazkodni, előbb-utóbb az eladósodáshoz, a hanyatláshoz vezetett. Az előjog fenntartásának feltételeként a fizikai rátermettség külső ismérvének helyébe, a " társadalmi hasznosság " többrétű értékelése lépett. /49/ A megyei összeírások módot adnak — éppen eredeti funkciójuk alapján — a felkelői alkalmasság, illetve mentesség vizsgálatára, melyre ezúttal — az idő múlására való tekintettel — nem térünk ki. /50/ Annyit azonban megjegyzünk, hogy a nemesség elszegényedését is jól tükrözi az 1809-es pillanatfelvétel. Az
