Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 3. Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás forrásértéke, felhasználásának lehetősége
119 insurgensek mintegy 36 ezres összlétszámából körülbelül 32 ezer fő marosak a jómódúak, a megye, illetve az államkincstár terhére katonáskodhatott. A legszegényebbek aránya a valóságban még ennél is jóval nagyobb lehetett, hiszen a legelesettebbek már eleve kívül rekedtek a felkelés keretein. /51/ A nemességnek az össznépességhez viszonyított rendhagyóan magas aránya /52/ a késő feudalizmuskori magyar társadalom egyik legfontosabb és legismertebb jellegzetessége. Nem kevésbé fontos, ám alig ismert e nagylétszámú osztálynak a társadalmi összetétele. /53/ Az utolsó nemesi felkelés előkészítéseként készült megyei összeírások Magyarország teljes nemesi népességét feltérképezték; ezt a " bizonytalan " nemesek jelentős száma is alátámasztja. /54/ Az 1809. évi felvétel egységességet törvény garantálta, további biztosítékul az összeírási bizottságok működése szolgált. Sokrétű információinak feldolgozása által átfogó képet nyerhetünk egy-egy megye nemességének létszámáról, életkoráról, családi körülményeiről, területi megoszlásáról, jogi helyzetéről és foglalkozási struktúrájáról. A felkelők megyei és országos kimutatásai alkalmasak arra is, hogy reális képet adjanak a 19. század eleji nemesi társadalom rétegződéséről, egyben jól kiegészíthetik a rendkívüli hadisegélyek kivetésekor készült jövedelem becsléseket. /55/ Mindezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1809-ben készült — az ország egészére kiterjedő — nemesi összeírások páratlan forrásértéket képviselnek. Feldolgozásuk a még napjainkban is élő számos torzkép és beidegződés miatt is fontos volna, továbbá mindeddig alig látott reprezentatív társadalmi tablót eredményezhetne.JEGYZETEK /1/ A nemesi kiváltságok első rögzítése az 1222. évi Aranybullában történt, a szerviensek adómentességéről a harmadik cikkely rendelkezik; Werbőczy Hármaskönyvének " Primae nonus "-ában (Trip. I. 9.) szintén harmadikként szerepel az adómentesség. — A nemesi felkelésről (generalis exercitus, insurrectio) legkorábban ugyancsak az Aranybulla (1222: 7. te.) és annak 1231. évi megújítása intézkedik. /2/ 1602: 9. te, vö. Eckhart Ferenc : Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp., 1946. 291. — 1526 és 1681 között 18 országgyűlés 22 törvénycikke foglalkozott a nemesi felkeléssel. Az alábbiakban említendő törvények megtalálhatók a Corpus Juris Hungarici -- Magyar TÖrvévnytár 1526 és 1835 közötti köteteiben (megjelent Bp. 1899 — 1901. Szerk.: Kolosvári-Óvári-Márkus ), ezért lelőhelyükre a továbbiakban már nem hivatkozunk. /3/ A magyar nemesség az 1715: 8. te.-vei elismerte az állandó hadsereg szükségességét és fenntartásához is hozzájárult; a rendkívüli hadisegély (subsidium) elnevezéséhez és annak országgyűlési határozathoz
