Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

A másik incidens személyemnek veszélyben forgására vonatkozik. Ears megyei Verebély nevü nagyközségében sóámló raktár lévén, feladatomnak tartottam ezen só­raktár pénztárának pénzkészletét is vizsgálat tárgyává tenni. Bár tudomásomra volt, hogy Simonich 70 osztrák tábornok Nyitra tája felől Görgei serege elibe tesz mozdulatokat, de mert Léván akkori Bars Vármegyei alispán Rudnyánszky Flórián, 71 arról biztosított: hogy tudomására nem csak Verebélyen, de vidékén sem mutatkoznak ellenséges osztrák csapatok, óvatosság szempontjából álnév alatt (Stancsics János gazdatiszt) egy útlevelet kértem tőle, mit ő rendelkezésemre is bocsátott, s ezzel indultam Verebély fele. Útközben találkoztam Aulich honvéd Ezredes elővéd • csapatával, mely szintén Verebélyre volt vezényelve, de jó kétlovas kocsim mellette elhaladva, jó fertály órával előbb értem be Verebélyre. Verebély község vendégfogadója közel az országúthoz egészen a község szélén fekszik, oda beérve a kocsiról leszálltam, téli igen erős hideg lévén — 1849 január hó — siettem a vendéglő meleg, közhasználatra levő szobájába, amelyben, nagy meglepetésemre egy osztrák lovas tisztet találtam. Köszöntésemet fejbillentéssel fogadta, és szerencsémre, hogy meglepetésemet, miután én azonnal a kályhát kerestem fel, s a mellett tipogva, keze­imet dörzsölve, észre nem vette, — néhány másodpercnyi várakozás után hozzám jön, s kérdezi kicsoda ön? mi járatban van? Van-e útlevele? feleltem rövid s igen rossz német kifejezéssel, hogy Huszár Károly 73 gazdatisztje vagyok, annak Nyitrában levő birtokai megtekintésére utaztam ide, s útlevelemet által adtam néki. Az én tisztem, ki bizonyosan a magyar nyelvet nem értette, csak a nagy pecsétet, mivel az útlevél ellátott volt, nézegette, — visszaadta, s még egy kérdést kockáztatott, - nin­csenek magával valami levelek, — mire én kis bőröndömre mutatva azt feleltem, tessék, itt a kulcs, megvizsgálni. Mire ő még egyet fordult a szobában, s ott hagyott, ez a perc volt az, mely nem csak aggodalomba, de kifejezhetetlen félelembe ejtett, mert azt gondoltam, hógy ő nem akarván velem maga elbánni, bőröndömet átvizsgálni, mindezeket egy alárendeltje által, ezzel visszatérve, fogja teljesíttetni, — s akkor veszve vagyok, mert apróra kutatást esz­közöltet, s megtalálja részben a bőröndbe, részint két ing között a mellemen elhelyezett nagy összeg bankó pénzt. Mondhatom, remegve húzódtam az udvarra nyíló egy ablakhoz — megnézni, hogy az én tisztem hány emberével jön vissza, s már a bitófán képzeltem magamat. De midőn ily gyötrelmek fogtak körül, nagy robajjal, bizonyosan nem tudom, hány hány, de egy csoport huszár vágtat be a kerítetlen udvaron keresztül a falu fele, mire pusícaropogás halladszik, a huszárok pedig éppen olyan sebesen visszavágtatnak, de már ekkor hallaczik a dobpergés, s ezzel az Aulich elővédjének megérkezése. Mint később értesültem, ezen osztrák tiszt, kivel találkoztam, Simunics seregéből egy cirkáló csapat vezénylője volt, ki azomban a huszárokkali találkozás után rögtön s gyorsan visszahúzódott. * * * B. Aulich ezredes, ki a hátráló hadsereg előcsapatát vezényletté, s kivel Ipolyságon talál­koztam B. Majtényi László akkor Hont vármegye alispánjánál, 74 elpanaszolta: hogy azon naptól, hogy Vácról elindult, a honvédek napi illetményeket nem kaptak, 10.000 forintot kért előlegkép, mit én néki ki is fizettem nyugta mellett. * * * A. Aulich serege elszállásoltatott, én pedig Lévára visszautaztam, ott a beszerzett pénzt, mint fennebb emlitém, által adtam, magam pedig másnap Selmecbányára utaztam. Még aznap, mint fentebb is jeleztem, az arany és ezüst készletben tartás iránt intézke­dett a kedves Blaskovich Pál 7 * térparancsnok, s öreg segédtisztjével kocsin, a hegyeken keresztül hármasban Luka Nyényébe Blaskovich Pálhoz mentünk, onnan pedig én Tereskei birtokom megtekintése után Losoncra utaztam fel, hol az üzletekben talált alkal­mas vásznat és a bőrgyárnak egész bőrkészletét megvásároltam, abból ott helyben a hon-

Next

/
Thumbnails
Contents